Idézetek a beszédről
A beszéd - utazás, amelynek célja van, ezért az utat fel kell térképezni. Aki úgy kezdi, hogy nem tart sehová, általában oda is jut.
Van olyan, aki beszél hasonlókat a tőrszúrásokhoz; de a bölcseknek nyelve orvosság.
Légy jó hallgató, és ösztönözz másokat is arra, hogy önmagukról beszéljenek!
Sok embert vitt már messzebbre a nyelve, mint ahová menni akart.
Beszélgetés van csak; nincsenek jó kérdések és rossz kérdések. Ellenben vannak találó válaszok, és balul elsültek.
Nem minden szó mondható ki, az egyik magunk miatt, a másik kíméletből.
A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.
Kétféle beszélgetés van. Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő. Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki. A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.
Senkiről sem akarok rosszat mondani, és minden jót el akarok mondani, amit bárkiről tudok.
Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg - vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.
Akkor beszélj, amikor dühös vagy. Biztos, hogy a legjobb beszédet fogod mondani, amit valaha megbántál.
A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.
És mi az a helyes beszéd? Tartózkodás a hazugságtól, a másokat megosztó beszédtől, a sértő beszédtől és a hiábavaló fecsegéstől: ezt nevezik helyes beszédnek.
Ha egy évig hallgatunk, elfelejtünk fecsegni, és megtanulunk beszélni.
A beszéd sohasem azonos a szavakkal, ahogy a kiabálás is lehet fájdalom, harag, segélykérés vagy gyűlölet.