Idézetek a beszédről
A beszéd művészete - mély gondolat, kevés szó.
Csak olyat beszélj, ami mások vagy a magad hasznára lehet; kerüld el az üres fecsegést.
Teljesen őszintén beszélni sok esetben Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Néha vannak emberek, akikkel lehet hallgatni, és nem érzel kényszert arra, hogy értelmetlen fecsegéssel töltsd ki a szünetet.
Hiába tanulunk meg beszélni. Mert először nem is tudjuk kimondani azt, ami a lelkünk mélyén él. Elhallgatjuk, vagy mást mondunk helyette. És ha nagy nehezen sikerül is végre kimondani: a másik nem érti meg. A szavakat érti persze. A mondatokat is. Csak ami a szavaink mögött rejlik, vagyis a lényeget, azt nem érti.
Nem kell mindent kimondani. Nem kell mindent megkérdezni. Nem kell mindenre válaszolni.
Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.
Néha azon tűnődöm, megnyikkannánk-e egyáltalán, ha törvényt hoznának, hogy ezentúl csak lényeges dolgokról lehet beszélni. Ha megtiltanák az üres pótfecsejt.
Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem.
Csak akkor beszélj idegen nyelven, ha erre föltétlenül szükség van!
Mindig kimondom, amit gondolok. Ezért nem beszélek sokat.
A beszéd maga a civilizáció. A szó, még az ellentmondó is, összekapcsolja az embereket. A szótlanság elszigetel.
A szó olyan, mint a méh: méze és fullánkja van.
Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükségük rájuk.
Beszélj halkan, beszélj lassan, és ne mondj túl sokat!
Facebook
Pinterest