Moliére Moliére
Könyveket kiadni különben rangon alulinak tartom; csak azért teszem, keressenek valamit a könyvkereskedők, ha már annyit zaklatnak írásért.
Ha hiába remélünk, Nemcsak megcsalt szivünk - szenved a büszkeségünk, És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát, Ha nem is sikerül, színleljük legalább, Különben pipogyák s gyávák vagyunk - olyan nagy Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy.
Bizony, a hamis gyanu árnya Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza.
Szerelmet ébreszteni a férfiban, ez minden nő legfőbb célja.
Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság.
Tudom, vágyainak nem lehet ura senki, S a szerelem önként kíván csak megszületni.
Agyamat néha vad riadó veri föl; Sivatagba futni az emberek elől!
Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívből fakad.
Az ébredő vonzalom bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele, és a szerelem minden boldogsága a változásban van.
Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik, Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.
A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt: Hát bolond, aki a pletykára hederít. Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán, S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány, Mind mily vakon rohan a hóbortja után!
Mindenki barátja nem barátom nekem.