Idézetek a beszédről
Van, amikor beszélni kell, és van, amikor hallgatni.
Azok, akik olyasmit kérdezgetnek, hogy igaz-e a hit, gyakran olyan beszélgetésekbe mennek bele, amelyekre még nem állnak készen.
Szívesebben beszélgetek azzal az újságossal, asztalossal, üzleti partnerrel, feljebbvalóval, beosztottal vagy egyenrangúval, akit emberi valamilyensége mellett férfinak is érzek: ha érződik a szikrázás, amelynek férfi és nő között létre kell jönnie ahhoz, hogy örömet leljenek együttlétükben.
Ha mindenki csak akkor beszélne, ha mondanivalója van, akkor az emberi nem igen hamar elfelejtene beszélni.
A retorika az érthetetlen dolgok ünnepélyes előadásának olyan művészete, amikor minden hallgató azt gondolja, a szomszédja mindent ért, s csak ő buta, de hogy ezt a többiek ne vegyék észre, úgy tesz, mintha ő is mindent értene.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok hogy hallatsszon hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy a lármán túlharsogjatok: - hajoljatok közel az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok.
Könnyű mondani a bölcset, tenni sokkal nehezebb. Hallgass tehát és cselekedj!
Szavakkal is lehet bántani. A nyelv is tud sérülést okozni a szívnek és a léleknek.
Azon tűnődtem, vajon mi a nehezebb. Az elmondás maga, vagy az, hogy kinek mondjuk el. Vagy talán, amikor végre nekikezd az ember, a történet az, ami igazán számít.
Néha nem árt kimondani azokat a szavakat, amelyekre máskor csak gondolunk.
Imádom a szóbeszédet! A tények gyakran félrevezetők, de a szóbeszéd, igaz-e vagy sem, gyakran árulkodó.
Vannak emberek, akik mindig csak okos és helyénvaló dolgokat mondanak, és az ember mégis érzi, hogy ostobák.
Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá - és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe?
Minden baj ebből származik közöttünk ezen a földön, hogy nem értjük meg egymás szavát.
Néha az, amit válasznak hiszünk, jól álcázott kérdés.
Facebook
Pinterest