Vers
Isten veled! Ma oly dal kél szívemben, Mint boldog visszhang bús szőlőhegyen, Mely várni fog fagyos, fehér telekben. A szőke napra vár. Isten veled napom, egyetlenem.
Ha valaha találkozunk még, Fordulj el és ne nézz reám. Közönyt erőszakolni fájóbb A gyűlöletnél is talán.
Isten veled hát! A mi elmult, Örökre elmult: mért siratni? Lásd, engem épen az vigasztal, Hogy vígaszt semmi sem tud adni.
Az ismerős világot Úgy hagyjuk el, hogy szívünk meg se retten. Az vonz csupán, mit ködbe vont a kétség, S titokzatossá bűvölt a sötétség - A sejtelmes, az ismeretlen.
Míg háromszázhatvanötször felkel s lemegy a Nap, míg tizenkétszer megtelik a Hold és elapad, míg egyszer elsárgul a nád és újra zöld leszen, míg újra nyílik a virág, addig várj, kedvesem.
Jó volna lenni még talán de mit is tegyek ha nem lehet a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek.
Facebook
Pinterest