Vers
Nem érdekelnek tilalmak, sebek, ami szakadékony, szakadjon, mi nem tud tartani, ne tartson, akkor se lehet eltagadnom, hogy igenis boldog voltam veled, mert szerettél, és mert szerettelek, s mikor szép voltál, te voltál a legszebb; titkolni kellett.
Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szívemben és a csendben szavad szólt csak, mindennél szebben.
Hagyd már abba. Zsákutca. Ne bujkálj a tegnapba vagy holnapba. Légy egész, boldog, tevékeny! Ma!
A lélek úgy teljes, ha testtelen, s a test akkor egész, ha meztelen. Az ékszer nem kell, az csak elvakít, mintha Atlanta kincseket hajít, s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés, amatőr-öröm. De ennyi kevés. Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell: a szeretőnek a nő teste kell.
Sarkadban nyargalnak álarcos tegnapok. Névtelen tettek, fedezetlen adósságok. Nem bújhatsz el. Mindenért fizetned kell.
Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Csak ez a csontot csavaró
és véremet faló
pokoli kín, csak ez maradt.
Ez még tőled való.
Ezt még te küldöd, ezt a kínt.
Ezt még te üzened.
Ezen keresztül visszajársz.
Ott les a két szemed.
Szédit a hallgatásod, mintha sziklafalról néznék szakadékba. (...) A pillanat peremén állok s élet-halál döbbenetével a szivemben belekapaszkodom a mosolyodba, ha most szemed el nem ereszt e feszült csendben: talán zokogva, talán mosolyogva letalálok... végre letalálok...
Szeretsz? De én megint magam vagyok S mint elhagyott halott Kit senki, senki nem viraszt Fölérez, éled ujra bennem Szerelmem - Sikong és te nem hallod azt. Nem hallod azt se meg soha Mikor szólitlak, hívlak, vágylak, Nevedtől hangos a szoba Ahol a sóhajtásaim tanyáznak.
Facebook
Pinterest