Idézetek a társadalomról
A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek, Boldogan dalolnak az utcazenészek, Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó, Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre, Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse, Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja, Hogy újságpapírral van bevetve az ágya, Pedig valaha szerették, de a magányba menekült, És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül, Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat, Örömöt, bánatot, jót és rosszat.
Különös, ahogy a régi hiedelmek fennmaradnak. (...) A korai keresztény időkben a helyi babonákat bölcsen egybeolvasztották a keresztény doktrínákkal, így a kellemetlenebb sajátosságokat fokozatosan eltávolították.
A hatalom azoknak a beleegyezése nélkül, akiken gyakorolják, önámítás, amely soha nem tart sokáig; különösképp törékeny az egyensúly a félelem meg a lázadás között, amely egy szempillantás alatt felborul, amikor elegendő számú ember egy időben ébred tudatára, hogy hangulatuk azonos.
Egyre inkább kiderült, hogy más dolog szerelmesnek lenni a forradalomba, és más dolog házasságban élni vele. Mind a kettőhöz más típusú emberek kellenek, és nekem a magánéletben is jobban sikerültek a szerelmeim, mint a házasságom.
A modernizáció nem csak technikáról szól, hanem a mentalitásról is.
Az a tapasztalatom, hogy a vidéki közönségnek nem mindig tetszik az, ami Londonban sikert arat. Az urbánus újdonságokat a provinciákban néha kissé túlságosan is egzotikusnak találják.
A városok nem könnyen adják meg magukat más erőknek... csak az emberi szeszélynek. Ez is természeti erő.
Ne keveredj konfliktusba fanatikusokkal, hacsak nem tudod szétoszlatni őket. Vallásra csak akkor támadj vallással, ha a bizonyítékaid (csodák) cáfolhatatlanok, vagy ha el tudod érni, hogy a fanatikusok elfogadjanak istentől ihletettnek. Az isteni kinyilatkozás palástja sokáig volt a tudomány akadálya. A tudomány olyan nyilvánvalóan emberi csinálmány. A fanatikusoknak (és sokan fanatikusak ebben vagy abban a dologban) tudniuk kell, hol állsz, de ami még ennél is fontosabb, fel kell ismerniük, hogy ki súg neked.
Ami papokban és politikusokban közös, az az, hogy iparszerűen hazudnak (sajtónyelven: iparszerűen űzik az "átverést").
Még anarchiában is létezhet megfontoltság és ítélet.
A civilizált társadalmat az különbözteti meg a művelt társadalomtól, hogy tagjai szenvedélyesen és lelkesen majmolják a művelt társadalom minden megnyilvánulását, de nincs kitartás bennük, hogy ténylegesen megvalósítsák vagy kellő bátorsággal vállalják a vele járó kötelezettségeket.
Az össznépi jólét érdekében (...) ildomos, ha egy társadalomban megfelelő arányban vannak jelen a naivak és a számítók, a kiegyensúlyozatlanok és a higgadtak, a gyűjtögetők és a vadászok, az opportunisták és az idealisták.
Az emberek nemcsak szeretik a sztereotípiákat, hanem egyszerűen nem tudnak tőlük elszakadni. Ez pedig végső soron demokratikus, hiszen így a hülyék is hangoztathatják a véleményüket.
A társadalom nem szereti a bajba jutott embereket. És ha segít is rajtuk, utálja őket, és haragszik rájuk.
A királyok dicsősége a népek sokaságában, az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és teljességében áll.