Idézetek a társadalomról
A rendkívül érzékeny emberek lelkét védett területnek kellene nyilvánítani - de hát erre nincs ideje a siető társadalomnak.
Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké.
Igazán emberek csak annyiban vagyunk, amennyiben szabadok vagyunk.
A társadalmi konvenció csak azt a szerelmet ismeri el, amely megfontolt és nagyképű és feszes és józan: tehát nem is szerelem.
Minél valószerűtlenebbek az ígéretek, annál nagyobb követőik száma.
A nagyszülők szíve kerek alma, beleharaphatnak a más nyelvű unokák. A nagyszülők szíve tiszta szoba, ahol leülhetnek a más nyelvű unokák. De egyszer elfogynak a nagyszülők: elfogy a kerek alma, kihűlnek a tiszta szobák. Az unokák nem tanulják meg a varázsigéket, és elfelejtik a világot.
A korcsma, civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.
Mi mindnyájan az alkalmazkodás igáját nyögjük. Igyekszünk olyanokká válni, amilyennek az általános elképzelés előírja a számunkra. Vegyünk csak egy fiatal orvost. Pontosan tudja, hogy az általános elképzelés szerint milyennek kell lennie, hogy kell járnia, beszélnie, öltözködnie, viselkednie. Ehhez alkalmazkodik, és nemsokára már nem az, ami valójában lenne, hanem egy olyasfajta két lábon járó, összetoldozgatott teremtmény, amilyennek előírja a regényekből, moziból és színdarabokból táplálkozó közvélemény. (...) Így van ez mindenkivel, miniszterekkel és rendőrökkel, színésznőkkel és pincérekkel, mindnyájunkkal. És a közvélemény el is várja mindnyájunktól, hogy valamilyenek legyünk. Mi meg elveszítjük magunkat, és hamis életet élünk. Pedig valójában nem is az a mi életünk.
Az a politikus, aki nem vallja be a balsikereit: megtéveszti az utánakövetkezőket. Kevés olyan jellemű ember van, aki leleplezi önmagát, hogy mások tisztába jöjjenek a veszéllyel.
Széles körben elterjedt az a nézet, hogy az ember nem ismerheti be, ha tévedett. Ez a beállítottság semmilyen más területre nem jellemző olyan mértékben, mint a politikára. Gondoljunk erre, amikor megpróbáljuk felmérni, hogy mi gyökerezik a jelenben. Mindig szilárd talajra alapozzuk az elméleteinket.
A valóságban nem a munkaadó fizeti a béreket, hanem a termék, a vezetés pedig szervez; úgy szervezi a termelést, hogy a termékek képesek legyenek fizetni.
Ennek az univerzumnak az akcióciklusa az elindítás-megváltoztatás-és-megállítás. És egyben ez a kontroll anatómiája is. A kontroll szinte egész témája összegződik az arra irányuló képességben, hogy az ember elindítsa, megváltoztassa és megállítsa a tevékenységeit, a testét és a környezetét.
Ez a világ tele van összetört dolgokkal: összetört szívekkel és kerékbe tört ígéretekkel, megtört emberekkel. És nagyon törékeny az egész szerkezet: egy üreges világ, ahol a múlt átszűrődik a jelenbe, ahol a vérontás miatti bűntudat súlya és a többi régvolt bűn miatt az életek összeroskadnak, és a gyerekek kénytelenek apáik maradványaival együtt heverni a rákövetkező idők összegubancolódott roncsai közt.
Mondd meg, mekkora a te idődben az átlagos életkor, mondd meg, hány embert mentettek meg a te idődben a korai haláltól, mondd meg, mennyire szerették lakóid az életet - és megmondom, milyen vagy. Mert amióta vagyunk, halálról tudatosan gondolkodó állatok: emberek - a halállal viaskodunk.
Az ember arra született, hogy morogjon. (...) Amint az ember megszületik, tüstént morogni kezd, akár a fiatal gödölye, ha pedig meghal, hörög, mint egy vén bakkecske. És az egész közbeeső időben elszántan morog. No nem, elégedettek azelőtt sem voltunk! De azelőtt mindenki csak annál akart többet, amennyije éppen volt, ma pedig azt kívánja el, ami a másé!
Facebook
Pinterest