Idézetek a társadalomról
Jegyezd meg, ma már nem úgy van, mint régen, mikor a sajtó még a közt szolgálta. Ma már te szolgálsz. A média csinálja a hírt, a sztárokat. A média kormányozza a világot, vezet az orrodnál fogva.
Régebben az ember kénytelen volt a saját fejét törni, ha valamilyen problémája támadt. A mai, könnyített világban fánton-fánt mások mondják meg, mit miként tegyél, mi az okosság. Biztos jól van ez így, csak épp azt nem értem, hogy akkor meg miért lettek a népek még sokkal hangyásabbak?
A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.
Minden diktatúra beteg, és beteg azok agya is, akik azt kiszolgálják.
A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
XIV. Lajos azt monda: "Az állam én vagyok."; Trockij azt mondhatta volna: "A társadalom én vagyok."; én azt mondom: "A valóság én vagyok."
Hogy biztosítsák vagyonukat, a gazdagok kitalálták a törvényeket, a bírákat, a guillotine-t, mindmegannyi gyertya, amelyek lángjánál a tudatlanok megégetik az ujjukat.
Az ember mindenütt egyforma: mindenütt folyik a harc gazdag és szegény között, mindenütt elkerülhetetlen, jobb tehát kizsákmányolónak lenni, mint kizsákmányoltnak; mindenütt vannak izmos emberek, akik dolgoznak, s erélytelen puhányok, akik önmagukat gyötrik; mindenütt egyformák az örömök, mert az értékek mindenütt kifáradnak, és csupán egy indulat éli túl valamennyit: a hiúság.
Amit Európa csodál, azért Ázsia büntet. Ami bűn Párizsban, az elkerülhetetlenül szükségessé válik, mihelyt az ember túljutott az Azori-szigeteken. Semmi sem állandó idelent a földön, közmegegyezések szerint élünk, amelyek a világtájak szerint változnak. Aki már kényszerűségből belesimult minden társadalmi formába, annak meggyőződés, erkölcs csak holt szavak. Egyetlen igaz érzés marad csupán bennünk, az, amelyet a természet ültetett belénk: az önfenntartás ösztöne.
Ma már nincs szabadság. A bírót nem köti úgy a törvény, mint ahogy a szíveket és lelkeket megköti ma a divat, a közhangulat, a társaság szokásai, s a tudományok tantételei. Ahogy megszokott módon kell öltözködni: épp úgy megszabott módon kell gondolkozni. Sőt még érezni is. Minden érzésre van műszó, minden műszónak van tudós meghatározása, s minden cselekvésnek szigorú törvénye. A gyermeket attól kezdve, amikor már futni tud, mindezek szigorú megtartására oktatják. Mintába gyúrják az agyagot, hogy szabályos tégla legyen belőle. Ily téglából áll az épület. S mintába gyúrják az emberi lelket, hogy rendes közpolgár legyen belőle. Ezekből áll a korszerű társadalom.
Ha egy csoport nem kap megbecsülést a jelenben, a múltban keres vigaszt magának - ez egy bevett eszköz arra, hogy fokozza magában önnön értékének és saját abszolút igazának tudatát.
A diszkrimináció milyenségéről és arról, hogy milyen mélyen sérti az embert, csak az tudhat, aki ennek áldozatául esett. A fájdalom személyes, mindenki a maga módján érzi, mindenkinek vannak sebei.
Ma már nem saját képességei jogán lesz valaki vezér, hanem a közvélemény vezérformáló hadigépezete, a marketing, a kommunikáció, a reklám és stylist-szakemberek serege alakítja őt a mindenkori helyzetnek megfelelőn. Harc ez is, csak itt már nem a vezér parancsol a csapatoknak, hanem a hadsereg neki
Tényleg kell egy nagy ház, egy gyors autó (...)? Tényleg szükségem van ezekre a dolgokra? Vagy csak belém nevelték, hogy akarjam őket? Ezek a dolgok tényleg jobbak, mint azok, amelyekkel már rendelkezem? Vagy csak belém nevelték, hogy mindig elégedetlen legyek azzal, amim van? Talán valami varázslat hatása alá kerültem, ami azt sugallja, hogy soha semmi nem elég jó?
Minél iszonyúbb ez a világ, annál elvontabb a művészet.
Facebook
Pinterest