Idézetek a társadalomról
Mostanság mindent lopnak, jó s rossz ötletet, zenei, filmes, irodalmi témát egyaránt. Nem is besurranó kémek többszörösen titkos módján, hanem a piaci légy pofátlanságával teszik ezt, nyúld le, ne szégyelld jeligére. Ilyen spórák közt az ember nem maradhat nagyvonalú.
Ebben az országban kétféle ember él. Vannak az idióták, meg még idiótábbak.
- Hát hová lettek ebből az országból a normális emberek? - Diliházba csukatták magukat, hogy legyen egy kis nyugalmuk.
Megértettem, hogy a kommunizmus nem tud és nem is fog fennmaradni. Az emberek természete miatt. Megértem, hogy a demokráciának van egy kis esélye. Az emberi természet miatt.
A hátrányos helyzet nem "bekerül" az iskolába, a hátrányos helyzet az iskolában manifesztálódik. Nem lenne, ha nem működnének az iskola legtöbbször észre sem vett egyoldalúságai, megkülönböztetései.
A hátrányos helyzet viszonyfogalom. Mindig csak valamihez képest lehetünk hátrányban. Miért lenne eleve hátrányban a roma tanuló, a szegény gyermek, a kerekesszékkel közlekedő diák? Helyzete, objektív adottságai akkor válnak hátránnyá, amikor olyan körülmények közé kerül, hogy sajátosságai, megkülönböztető tulajdonságai egyszerre csak megnehezítik az életét.
Az egyenlőtlen társadalmak iskolája egyenlőtlen.
Abból a helyzetből, ahol a roma népesség nagyobb része tartózkodik, távolabbra csak ritkán vagy homályosan látni.
A mi nyugati társadalmaink arra valók, hogy változzanak, ez a struktúrájuk és szervezetük elve. A primitívnek mondott társadalmak főleg azért tűnnek számunkra primitívnek, mert tagjaik úgy alkották meg őket, hogy tartsanak. A külvilágra való nyitottságuk igen szűk, és az a szellem, amit mi úgy fejeznénk ki, hogy lokálpatriotizmus, náluk uralkodóan elterjedt. Az idegent, legyen bár közeli szomszéd, piszkosnak és durvának tartják: sokszor odáig mennek, hogy emberi mivoltát is kétségbe vonják. Azonban megfordítva, a belső társadalmi szervezet szövedéke szorosabb és gazdagabban díszített náluk, mint az összetett civilizációkban. (...) Ez azt is megmagyarázza, hogyan lehetséges, hogy nagyon alacsony technikai-gazdasági szinten álló társadalmak úgy érezhetik, jólétben és bőségben élnek, és mindegyikük meg van győződve arról, hogy az egyetlen élet, amelyet élni érdemes, az övék. Talán ilyen módon több boldogságot tartogatnak a tagjaik számára.
A nyomor körülményei között a nyomorkultúra kiszorítja az etnikus kultúrát.
Egy vezető történész kérdezte egyszer tőlem, hogy miért nincs a cigányoknak más európai népekhez hasonlóan történelemtudatuk. Válaszom rövid volt, és határozott: azért, mert ez egy szóbeli kultúra. Majd látva, hogy felkeltettem az érdeklődését, hozzátettem, hogy a szóbeli kultúrákban másképpen alakul az emlékezet, az időhöz és a térhez való viszony. (S közben arra gondoltam, megint egyszer kiderült, hogy az írásos kultúrában felnőtt, szocializálódott, tanult szakembert meglepi, hogy létezik az övétől eltérő, kollektív emlékezet, időfelfogás.)
Miénk a nukleáris óriások és az érzelmi csecsemők világa. Többet tudunk a háborúról, mint a békéről, többet a gyilkolásról, mint az életről.
A nyomorúság azon a nyíláson is befurakodik, ahol a gazdagság nem tud beférni.
Az embereknek a nagy lakásokban, kényelemben, a nagy szavak és szép elméletek között fogalmuk sincs, hogy milyen gyötrelmek, milyen szörnyűségek léteznek.
A felelősség-nem-vállalás és -hárítás mára össznépi élettevékenységgé vált.
Facebook
Pinterest