Idézetek a társadalomról
A szűkölködés meg a nyomor rokon fogalmak, közöttük azonban egy egész világ terül el.
Mostanra a társadalom, mint erkölcsi fék, elkopott: már a szégyen sem visszatartó erő.
Az emberiség még elhaldokolgat egy kicsit. A szörnyű füstjeinkkel, szereinkkel mérgezett, ártó sugarakkal bombázott bolygó nem hal meg, hanem átszervezi az életet, kiiktatja az embert, mint egykoron a mamutot, azután újjáéledve talán megint kockázatos kísérletbe kezd, valamiféle - értelmesnek hitt - teremtményekkel. Az Apokalipszis csupán az ember vége.
Legjobb lett volna egyáltalán nem gondolkozni, soha többé; hisz az emberiség egy része így is elboldogul, mi több, kifejezetten ettől boldogul.
Nem lehet ott eszméket tisztogatni, ahol a nyelv az eszméket összezavarja.
Nem az a baj, hogy túlságosan sok a bolond, hanem az, hogy a villámcsapás nem oda sújt, ahova kéne.
Az állatvédők nem alhatnak. Na de nem alhat e bolygón embervédő, természetvédő, semminő jogvédő sem. Itt már más sem esik, csak jogsérelem és savas eső.
Aki bolondok között él, annak le kell szolgálnia a bolondság inaséveit is.
Az éhezők, az ínséget szenvedők, a hajléktalanok, a betegek nem törődnek ám Istennel. Biológiai szükségleteik okán nem.
Az ország úgy néz ki, mint egy ezer éves IFA. Ülnek a kormánynál, és nem az utat nézik, hanem szerelik ki a magnót. Mondjuk, minek nézze az utat, mikor üres a tank? A felniket már rég eladták, csak hát a kötelező be van fizetve.
Már elegendő vallásunk van a gyűlölethez, de nincs elég ahhoz, hogy szeressük egymást.
Néha az ember kénytelen élni az elnyomás eszközeivel.
Utálom a szabályokat, de ha már szabályokat állítunk fel, akkor ne kivételezzünk senkivel.
A feje tetejére állt minden. A rossz a jó helyére telepedett, mi pedig megvakultunk, és már azt sem látjuk, mi a különbség a kettő között.
Ha ilyen igazságtalan a földi berendezkedés, miért ne lenne hasonló a mennyei is?
Facebook
Pinterest