Idézetek a társadalomról
Ha egészséges és normális akarsz lenni, állj be a csordába.
Az állam nem isten. Nincs joga elvenni az életet, amelyet visszaadni még akkor sem állna módjában, ha akarná.
A törvények (...) fabatkát sem érnek a gonosztevőkkel szemben, a hatalmasokig nem ér el a kezük, a szerencsések kibújnak alóluk, a szerencsétlenek pedig, akiknek úgysincs semmijük, nem ijednek meg a pallostól.
Donatien Alphonse Francois de Sade
A törvények hiába próbálják visszaállítani a rendet, s újra erényessé tenni az embereket, mert a törvények fogyatékosabbak és gyöngébbek, hogysem új utat vágjanak, legfeljebb ideig-óráig téríthetik le az embereket a járt útról.
Donatien Alphonse Francois de Sade
Az emberek közt az a gyenge, aki szegény, s ha könnyítünk sorsán, a fennálló rendet rúgjuk fel, a természettel kerülünk szembe, felborítjuk azt a kényes egyensúlyt, mely végtelenül finom rendszerének alapja. A társadalom szekerét a végzetes egyenlőség irányába tolnánk, nemtörődömségre, semmittevésre ösztönöznénk a szegényt, arra tanítanánk, hogy lopja meg a gazdagot, ha az netán nem volna hajlandó adakozni, s mindezt azzal érnénk el, hogy hozzászoktatnánk a munka nélkül szerzett jövedelemhez.
Donatien Alphonse Francois de Sade
Rendszerint a nagy dolgok omlanak össze.
A lopás tulajdonképpen közömbös, sőt társadalmilag egyenesen hasznos, mivel némiképp helyreállítja az egyensúlyt, melyet olyannyira megzavar a javak egyenetlen eloszlása.
Donatien Alphonse Francois de Sade
Nézzétek, a világ tele van hátizsákos vándorokkal, Dharma hobókkal, akik nem hajlandóak megfelelni az általános követelményeknek, akik nem hajlandóak fogyasztóvá válni, akik nem akarnak élni azzal a privilégiummal, hogy azért dolgozzanak, hogy fogyaszthassanak; akik nem vágynak olyan hülyeségekre, mint hűtőszekrény, tévékészülék, autó, legalábbis nem vágynak új, csillogó-villogó kocsikra; akik nem akarnak megvenni ilyen meg olyan hajolajat, dezodort, meg azt a sok szemetet, ami a megvásárlása után egy héttel így is, úgy is a kukában köt ki; akik börtönnek érzik a munka, a termelés, a fogyasztás, a munka, a termelés, a fogyasztás körforgását, ezt az egész rendszert.
Nem vagyok gengszter, és soha nem is voltam. Nem vagyok tolvaj, aki elcsórja a pénztárcádat. Nem vagyok olyan fickó sem, aki feltöri a kocsid. Nem vagyok jóban olyan emberekkel, akik lopnak és másokat bántanak. Én csak egy tesó vagyok, aki ezek ellen küzd.
Ezen a világon lehet háborúskodni, majmolni a szerelmet, kínozni felebarátunkat, pompázni az újságban, vagy egyszerűen horgolás közben megszólni a szomszédot. De bizonyos esetekben folytatni, egyes-egyedül folytatni, ez meghaladja az emberi erőt.
A társadalom nem autó, hanem öszvér. Ha túlságosan nógatják, rúgni fog, és leveti magáról utasát.
Új boszorkányüldözés veszi kezdetét. Ezúttal nem tűzzel és vassal, hanem gúnnyal és elnyomással. Jaj annak, aki véletlenül fölfedez magában valamilyen különleges képességet, és erről beszélni merészel másoknak! Még a családtagok is - a férj, a feleség, az apa vagy a gyermek, mindegy -, ahelyett, hogy büszkék lennének rá, megtiltják, hogy szóba hozza a témát, mert félnek, hogy a család nevetség tárgya lesz.
Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon.
Mások felett élni - ez az egyetlen módja annak, hogy minél többen lássanak és tiszteljenek bennünket.
Egyetlen ember története az egész emberiség története.
Facebook
Pinterest