Idézetek a társadalomról
A világon minden mozgás külön-külön kimért-józan, együttvéve pedig ellenőrizetlen-részeg attól a közös áramtól, amely összeköti őket. Az emberek fáradoznak, sürgölődnek a tulajdon gondjaik gépezetének vonzáskörében. De nem működnének a gépezetek, ha legfontosabb regulátoruk nem a legmagasabb fokú és alapvető gondtalanság lenne. Ez a gondtalanság az emberi létformák folyamatosságának érzékeléséből fakad, abból a meggyőződésből, hogy egyik létforma átmegy a másikba, abból a boldogító érzésből, hogy ami történik, nemcsak a földön megy végbe, ahova a holtakat elhantolják, hanem még valahol máshol is, ott, amit egyik ember Isten Országának nevez, a másik történelemnek, a harmadik meg megint máshogy.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Azt mondom, hogy inkább hívjanak minket továbbra is cigányoknak, de számoljanak le a legendákkal, amelyek bemocskolnak minket a világ színe előtt!
Minden, ami korábban bűn volt, most betegség lett.
A nyomorúság mostoha anya, de az embereket édestestvérekké teszi.
A demokrácia valójában nem más, mint az emberek közmegegyezése abban, hogy az Isten igazságos.
Rossz a pán, de a zsellérbűl lett pán százszorta rosszabb.
Amikor a nagy távlatokra figyelek, mindig csak az apró élősködőket látom. Nem látok se mennyországot, se szenteket, se angyalokat. Embereket látok, akik tisztességes ügyeken élősködnek, meg emberi tragédiákon.
Ha az urak veszekednek, a nép issza meg a levét.
Hát itt vagyunk Afrikában, ahol a Nap mindent felperzsel, kivéve a nyomort.
Európa szomorú és fáradt, pénzügyi nehézségek, gazdasági válság, munkanélküliség, általános rosszkedv, és a tetejében rakéták állnak készenlétben a testén, mint a kiálló tűk, amelyeket egy babafigurába szurkál rontás céljából a vudu varázsló.
A szóbeli erőszak, a gyűlölködő beszéd a végén mindig öléshez vezet. Nem lehet elégszer mondani, hogy behatoljon a kemény fejekbe. És ha mégsem hatol, ha könnyedén és kéjesen folytatják más embercsoportok szutykos szidalmazását, akkor azt kell gondolnunk, hogy tudatosan az öléshez vezető utat választották.
Igazságosnak lenni, micsoda ábránd, amikor az igazságot sűrű bozót zárja körül! Többet ér, ha az ember okos, és a vállával megtámasztja ezt a halódó társadalmat, amelyet amúgy is végromlás fenyeget.
A társadalomnak, a világnak az apaság a talpköve; minden összeomlik, ha a gyermekek nem szeretik apjukat.
A haza elvész, ha az apákat lábbal tapodják.
Tiszta lelkek nem maradhatnak meg sokáig ebben a világban. Hogy is férnének össze a nagy érzések a hitvány, kicsinyes, felületes társadalommal?