Idézetek a társadalomról
Tudta, hogy bizonyos társadalmi osztályok évszázadokon át mindig egyformák. De azt is tudta, hogy mik a lázas korhadás és a dekadencia jelei. Langyos érzékiség; kitenyésztett és megóvott gyengeség; tehetetlen gúny; okosság cél nélkül; önmagáért való elmésség; kifáradt vér, mely kis kalandokban, kicsinyes kapzsiságban, csiszolt durvaságban, felületes kultúrában és lomha unalomban tesped tovább. Az uralkodó osztály. Annyi bizonyos, hogy ezek nem mentik meg, nem váltják meg a világot.
Elkeserítő, tériszonyos, dekadens korban élünk!
Nem a rendszer, a társadalom az oka. A pénz. Erről van szó. Minél finomabb valami, annál több pénzért lehet hozzájutni, s a szíve mélyén mindenki ínyenc. Vagy ellenáll, vagy nem. A probléma csakis akkor oldódik meg, ha megvalósul egy emberek nélküli társadalom. Ugyanis, ahol csak két ember is van, az egyik biztos kalmárkodni kezd.
Egy romlott világban az ember a saját szívén kívül nem követhet senkit! Se az apját, se az anyját, se a hatalmat, sem a társadalmi törvényeket, sem a neveltetését, sem az iskoláit, de még a gyóntató papját sem, semmiféle ideológiát, elvárást, politikát, morált - csakis a saját lelkiismeretét! Saját szívünkön kívül minden jó tanács, elv és parancs megvizsgálandó! Különben mi is bagollyá válunk, és huhogunk!
Végső soron a legerősebb kapocs köztünk az, hogy mind ezen a kis bolygón élünk, ugyanazt a levegőt szívjuk, fel akarjuk nevelni a gyerekeinket és halandóak vagyunk. Közös a sorsunk, és ez nem egy harc.
Az asszonyi erőt és az életadásra való képességet egykor mélységesen tisztelték, de mivel fenyegette az emelkedő, és férfiak uralta egyházat, démonizálták, és tisztátalannak bélyegezték.
Semmi sem nehezebb, s kíván erősebb jellemet, mint a kor szokásaival való szembeszegülés.
Az istennő ideje lejárt. Az inga átlendült. A Földanyából a férfiak világa lett, ahol a pusztítás és a háború istenei vették át az uralmat. A férfiego két évezreden át garázdálkodott, kiszabadulva női párja ellenőrzése alól.
A lázadásom megváltozott, sokkal toleránsabb lettem a világgal szemben. Ez azt jelenti, hogy rájöttem, az embereknek állampolgári joga hülyének lenni. És ha ez így van, honnan veszem én a bátorságot ahhoz, hogy azt mondjam, emberek, ti hülyék vagytok.
Ó, Uram, mily ördögien gyönyörű, hogy szárnyat adtál angyalaidnak! Ha helyettük nekünk, halandóknak adtál volna, magasra repülhetnénk, hogy lássuk, milyen jelentéktelenek és szánalomra méltóak vagyunk.
Báthory - A legenda másik arca c. film
Új világ kell, ahol az uralkodó eszme nem az érdek, hanem a szeretet lesz.
Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és eszelős száguldás nem létező síneken a szakadék felé - és ugyanakkor szabadságharc és üdvtörténet. Az "anyák kora" van születőben.
A társadalom bizonyos sértéseit azzal a vigasztaló tudattal kell elviselni, hogy ebben a világban eljön az idő, amikor - ha nyitott szemmel jár - még a legkisebb ember is bosszút tud állni akár a leghatalmasabbakon is.
Napi ezerkétszáz tapasztalatom van arról, hogy az emberiség körülbelül eljutott a falig. Világtendencia a kultúrában, hogy kezd felébredni a civilizációból, annak önhittségéből, vakságából, a merev nyakú tudományból és a mély mosóhatású mosóporokból. Ugyanis mindez nem kulcs a világhoz. Röhögtetően szuperspecializálódott minden, egyszerűen képtelenek vagyunk bármit látni, mint egészet, és ez teljes csőd. Körénk záródott egy önmagát végtelennek reklámozó gondolkodásmód. Ezt némely egyszerűbb elmék elementárisabban felfogják, mint a szupergondolkodók, mert ők nem az agyukat karátosítják, hanem éreznek; azt is, hogy arcba hazudják őket. Ha nem szerezzük vissza a teljességlátásunkat, akkor végünk.
Színész vagy képviselő: egyre megy. Minden korszak egyféle módon teremti az egyiket úgy, mint a másikat.
Facebook
Pinterest