David Van Reybrouck

Furcsa idők járnak a demokráciára: úgy tűnhet, mindenki vágyik rá, de hinni már senki nem hisz benne.

Ritkán ismerjük tetteink mozgatórugóit, némely cselekedetünk szükségszerűségét csak később színezzük ki érvekkel, amikor megpróbáljuk meggyőzni magunkat.

Ha feltárják a maradványokat, eltűnik valami értékes, a mulandóság tudata. Az idő kézzelfoghatósága. A régészet olyan, mint a morfium: amikor meg akarja menteni a testet, megöli a lelket.

Az igazságnak gyógyító ereje van.

A történelem nemigen tárja fel "létünk gyökereit", és nemigen szolgál "másnak szóló tanulságokkal". A haszon és az értelem más rendbe tartozó fogalmak, és a haszontalannak is lehet értelme.

Az újonnan megszerzett státushoz elkerülhetetlenül a korábbi elvesztésének érzése párosul, minden haladásra a veszteség árnyéka vetül.

A legjobb kérdés többnyire a jóindulatú hallgatás, amelyet időnként egy-egy empatikus észrevétel egészít ki.

Az utazás gazdagít? Egy frászt! Minimális foglalatoskodások halmaza. Csak utólag, az idő- és térbeli távolság révén tűnik a vállalkozás ismét egzotikusnak. A valóságos utazás a képzeletbeli utazás, a vágyakozás és az emlékezés alkotta utazás kényszerű korlátozása.

A tudományos nézetek korántsem csak felfedezések vagy érvek révén változnak. Legalább olyan fontos szerephez jutnak itt azok a szociális hálók, amelyekben a kutatók dolgoznak. Ezek a hálók határozzák meg, kinek hisznek és kinek nem, mely adatok számítanak megbízhatóknak, és mely emléletek valószínűsíthetők.

Vannak pillanatok, amikor a fáradtság a részegségre hasonlít.

A hírnév nemtörődömséghez vezet.

Ha egy csoport nem kap megbecsülést a jelenben, a múltban keres vigaszt magának - ez egy bevett eszköz arra, hogy fokozza magában önnön értékének és saját abszolút igazának tudatát.

Minden jó író a múlt elemeiből építi fel történeteit, ahogy a termesznek is korhadt fára van szüksége az élethez. A tökéletes eredetiség mítosza nemcsak téves, ostoba is.

Az ember döbbenten látja, hogyan kezdenek önálló életet élni bizonyos gondolatok, ha egyre többször hozakodnak velük elő.

A külföld a kamaszkor földrajzi változata. Amikor túl nagy a világ, én pedig túl bizonytalan vagyok.