Idézetek a társadalomról
Miből gondolod, hogy jogod van más embernek mutogatni az utat? Ugyanolyan ember vagy, mint a többi. Egy a "többi" közül. A többinek te vagy a "többi". Ha utat akarsz mutatni a többinek, más: ne ember. Valami nagyobb, valami jobb, valami emberfölötti. Te része vagy az egésznek. Az incifinci, nyomorult kis részecske pedig csak nem szabhatja meg, hogy az egész merre tartson?!
- Szóval te jelentőséget tulajdonítasz a születésnek és a neveltetésnek? - Lehet, hogy régimódinak fogsz tartani, de azt hiszem, hogy semmi jó sem származik abból, ha az ember más társadalmi osztályból nősül. - Teljesen egy véleményen vagyok veled, barátom. Száz eset közül kilencvenkilencben valóban így van. De rendszerint a századik esetről van szó, ha rá kerül a sor, mert ebben reménykednek a fiatalok.
A nőkben az osztozás érzése a családi osztozásban gyökerezik - a kicsinyek gondozásában, az ennivaló összegyűjtésében és elkészítésében, az öröm, a szeretet és a bánat megosztásában. A temetési siratás a nőktől ered. A vallás a nők monopóliumaként indult, csak azt követően vették el tőlük, hogy túlságosan domináns társadalmi erővé lett. A nők voltak az első gyakorló és kutató orvosok. Sosem volt tiszta egyensúly a nemek közt, mert az erő együtt jár bizonyos szerepekkel, mint ahogy bizonyosan a tudással is.
Az, hogy a világ még áll, a nőknek köszönhető.
Az apokalipszis éppúgy része a buddhizmusnak, mint a taoista filozófiának vagy a keresztény és a zsidó vallásnak. Mindig tudták, hogy az emberiség nem fejlődik, hanem válság felé halad.
A marakodó szocialista szekták közös bűne a munka önkényes megszervezése; szolgaságba hajtják az egyént a közösség hasznára.
Lángész csak a társadalom talajából virágzik ki, a nagy művészetben csak korának hite lángolhat.
Az a baj a békével, hogy hajlamosabb a hibák büntetésére, mint a kiemelkedő tevékenység jutalmazására.
Aki kiválik, azt meggyűlölik.
A civilizáció kényes egyensúly, amelyet minden új nemzedéknek meg kell tanítani, és amely sohasem lehet egyetlen generációnál "mélyebb".
Egy közösség lelkiállapota közvetlenül a vezetőtől függ.
Nagyon furák vagyunk mi, emberek: amikor látunk valakit, aki valami olyat csinál, amit nem értünk, vagy azt szeretnénk, hogy inkább ne csinálja, akkor azt mondjuk rá, hogy beteg. És az illető ezt még el is hiszi nekünk.
A mi felszínes világunkban, amit kulturált társadalomnak nevezünk, szinte mindenki másnak akar látszani, mint aki valójában.
A Világegyetem egységes, önálló egész, minden elkülönített elemét a teljességével összevetve kell definiálni. A múlékony életjelenségek, még ha abból a tudatos és intelligens fajtából valók is, amit értelmesnek szoktunk nevezni, csalóka kapaszkodókkal rendelkeznek csupán a teljesség egyes, tetszés szerinti részelemein.
Facebook
Pinterest