Idézetek a társadalomról
Amióta világ a világ, minden iparos és minden kereskedő lelkének az a legdédelgetettebb álma, az a legáhítottabb vágya, hogy a jövedelmének minél nagyobb hányadát vonhassa ki az adózás alól. Amióta állam van, adószedő állam van a világon, azóta minden egyes ember, akinek jövedelme van, egy-egy potenciális adócsaló.
Nem értettem, a halála miatt miért válik mindenki automatikusan szentté. A halál, különösen az erőszakos halál a világ legaljasabb tetűjéből is rendes embert csinál. Miért?
Volt egyszer egy Lenin nevű ember, aki az egyik könyvében nagyon okosan leírta, hogy a forradalomhoz, sajnos, nem elegendő, ha a kizsákmányolt tömegek úgy érzik, hogy már lehetetlen tovább élni a régi módon, nem elég, ha ők követelik a változást. A forradalomhoz az is kell, hogy a kizsákmányolók se tudjanak már a régi módon élni és kormányozni.
A reakciónak, a tőkének az a kedvező, ha atomjaira esik szét a társadalom, minden ember csak magával törődik, csak a maga betevő falatjára gondol. Ez a legjobb eszköz, hogy széthulljanak a szervezett erők, elsősorban a kommunista párt.
Erőszakos világban élünk, ahol csak az erősek maradnak fenn.
Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk.
Azt hittük, hogy a világ némi tatarozásra szorul, nem akartuk elhinni, hogy össze kell dönteni, és új alapokat kell ásni, hogy aztán egy egészen más világot csinálhassunk.
Én magyar ember vagyok, én minden megszállót kint akarok látni ebből az országból!
Sok fekete varjú között nem jó fehérnek lenni.
Vannak árnyékok, amelyek olyan hosszúak, hogy még a fény előtt megérkeznek.
Mindenki csak a saját hazájában lehet próféta - más kérdés, hogy követik-e.
A dolgok igencsak sokat veszítettek az értékükből Faust és Mefisztó óta, amikor az ember a lelkéért cserébe hozzáférhetett a világegyetem minden tudásához, elérhette minden célját, és megkaphatta az összes testi gyönyört. Úgy látszik, az emberek manapság beérik néhány jogdíjjal, néhány menő bútordarabbal, egy fürdőszobafalra akasztható csecsebecsével.
Az állam hű kifejezője az emberi természetnek, alapvetően gonosz és pusztítani vágyó. Éppolyan naivság lenne az állam megjavulását remélni, akár az emberét.
Kemény küzdelemmel az álmom valóra váltom, Mert nem ismerem a nyomort, csak naponta látom.
A földön, legalábbis én úgy tudom, két világ van. Egy kapitalista és egy szocialista. Mások a célok, más a tartalom, más az erkölcsi rend ott, és megint más nálunk.
Facebook
Pinterest