Idézetek a társadalomról
Azért, mert nem az osztály teszi a különbséget az emberek között, személyükben a különbség, de a középosztálytól gondolatokat kap az ember, az egyszerű emberektől pedig... magát az életet, melegséget. Érzed, hogy szeretnek és gyűlölnek.
David Herbert Richards Lawrence
A világ szerencsére színes, az emberek milliófélék, s emberi kvalitásunkat az határozza meg, hogy mennyi felelősséget vállalunk egy jobb, élhetőbb, toleránsabb és szeretetteljesebb univerzum létrehozásában.
Amit mi itt, ezen a csöpp kis bolygón valóságnak nevezünk, nem más, mint egy közös megegyezésen alapuló hagyományőrzés, ami időközben nevetséges törvényeket alkotott, és ellehetetlenítette az életet azok számára, akik egyáltalán nem is akartak részt venni ebben a hülyeségben.
Létezik valahol köröttünk egy közös kedvaura: egy láthatatlan burok, amelybe mindannyian beleadjuk a sajátunkat. Ha a kollektív kedvbe többen dobnak be szenvedést, depressziót, bánatot, haragot és gonoszságot, mint kedvességet, jóságot, megértést és elfogadást, ez a felhő tiszta fehér színről koromfeketévé válik.
Sokan azt gondolják, hogy a közös sors, az egyforma színű daróc egységbe kovácsolja a rabokat az őrizőikkel... Akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy az osztályharc megszűnik a börtönfalakon belül. Nem szűnik meg.
- A magánélet modern dolog. A régi kisvárosokban nem voltak titkok! (...) - Épp azért költöztek az emberek a kisvárosokból a nagyokba, mert nem voltak titkok. - Sokan pedig maradtak, mert a magánélet hiánya közösséghez tartozással párosult. Kapcsolatokkal.
Miként a levesben is fel kell a sónak oldódnia, hogy íze legyen, úgy kellene a keresztényeknek is sóvá válniuk a társadalom számára.
A hívők felelőssége és kötelezettsége nem korlátozódhat kizárólag a templom falain belülre... A hívő ember élete ugyanis üzenet a környezete, a társadalom felé.
Ha elemelsz egy rubelt, azt mondják rád, tolvaj. De ha sokat vágsz zsebre, akkor szorgalmas, ügyes ember leszel.
Úgy vélem, hogy Magyarországnak elsősorban nem a pénztelenség a legfőbb problémája, hanem az istentelenség, amelyből aztán sorra ágaznak ki a különböző társadalmi bajok.
Torkig vagyok azzal, hogy nem látok magam körül mást, csak eszeveszett, dühöngő erőszakot, mely hol a törvényes hatóság álarcát ölti fel, hol meg vallásos buzgóság képében jelentkezik.
A civilizáció elsődleges célja az, hogy az önkényes bíráskodás helyett, melynek mértékét ki-ki a kardja hosszához, meg karja erejéhez szabta, az egyenlően alkalmazott törvények nyújtotta általános védelmet biztosítsa. A törvény imigyen szól az állampolgárokhoz, s szavainál csak az Istené szentebb: "A bosszú az enyém."
Nem divat, ami nem terjed el.
A változatosság a túlélés eszköze. Az egyénnél éppúgy, mint a közösségek esetében.
Ezekben a kis házakban keményszívű, keménykezű emberek laknak. Tenyerüket kérgessé edzette a munka. Szívük is kemény, de mégis meleg. Ha megszeretik, barátjuk lesz, ha gyengének találják, távoznia kell. (...) Ez a kis társadalom ugyanúgy kiveti magából a rosszat, mint a forró must a seprűjét, mindaddig, amíg patinás zamata nem lesz.
Facebook
Pinterest