Molnár Róbert

Valóban ez a hívő élet. Istenre tekinteni szüntelenül, folyton imádkozni, hálát adni. Tőle kérni, megelégedettnek lenni. Bukás esetén felállni, másoknak megbocsátani, megbocsátásért Istenhez esedezni, nem pedig siránkozni. Adni abból, amink van, szolgálni azzal, amit kaptunk és menni mindaddig, amíg csak a Fénybe nem érünk!

Fontos lenne megérteni, hogy a megváltott élet nem lehet, nem maradhat öncélú élet! Amit kaptunk és kapunk, azt tovább is kell adnunk, hogy hitünk hatással lehessen embertársainkra is... Ha a hívő jó példa, akkor Isten vonzó lesz... A világ azt hiszi el, amit személyes életeken, életváltozásokon keresztül lát.

Meg kell bocsátani egymásnak és kezet kell nyújtani a másik felé! Háttal egymásnak nem lehet a jövő felé közös lépéseket tenni!

Hívőnek, elhívottnak lenni küldetés: Krisztussal tervezni, Krisztussal tenni, Vele szenvedni és Vele megdicsőülni! Előbb a kereszt, és csak azután korona!

Miként a levesben is fel kell a sónak oldódnia, hogy íze legyen, úgy kellene a keresztényeknek is sóvá válniuk a társadalom számára.

Isten nem gazdaságellenes, csak szeretné jó sáfárok kezében látni a kincseit, akik nem felejtik el, hogy semmi nem az övék.

A hívők felelőssége és kötelezettsége nem korlátozódhat kizárólag a templom falain belülre... A hívő ember élete ugyanis üzenet a környezete, a társadalom felé.

A valódi és teljes boldogság az, amikor az ember megismeri, szívébe fogadja Teremtőjét, aki így élete valódi Urává lesz.

A keresztény hitünk felelősséget ró ránk! Nem ragadgat meg a templom falai között, hanem át kell hogy fogja mindennapi életünket. A kereszténység nemcsak hit, hanem gyakorlat is

Úgy vélem, hogy Magyarországnak elsősorban nem a pénztelenség a legfőbb problémája, hanem az istentelenség, amelyből aztán sorra ágaznak ki a különböző társadalmi bajok.

A bűnt néven kell nevezni és meg kell ítélni, de a bűnöst nagyon kell szeretni.

Minden bálvány, melyet méltóbbnak tartunk imádni az Istennél, vagy másként megfogalmazva, mindaz, amely az Atya és az ember közé befurakodik.

Nemcsak a kézzel csinált aranyborjúk lehetnek bálványok, hanem lehet például egy gyülekezet is, egy templom is, akár egy lelkipásztor is, ekként a szolgálata is, a makacs ragaszkodás értéket nem hordozó hagyományokhoz, megkövült dogmákhoz, elgondolásokhoz.

Az a jó keresztény hozzáállás, ha nem abból indul ki a hívő ember, hogy mit akar ő, vagy mire képes, hanem abból, hogy mit akar általa elvégezni az Isten!

A meghallgatott imádság nem mindig azt jelenti, hogy megkapok Istentől mindent, amit kérek, hanem azt, hogy megkapok mindent, amire valójában szükségem van.