Fodor Ákos

Ahogy a tenger ír a fövenyre: írja-törli, írja-törli mindig ugyanazt - sosem ugyanúgy.

Kapaszkodókat gyártunk s mire eszmélünk: kész is a ketrec.

Minden megérint. - Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya.

Szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek.

Mint a gépeket: önmagamat sem értem, csupán használom.

Versemet oldd föl életed vizében: úgy, ahogy szereted.

Elalvás előtt tisztázd: tiszta vagy-e, vagy csak mosakodtál.

A béke más, mint szünet, két háború közt; a jó: nem rossz Rossz.

Törölni tárgyat a por alól?

Attól még, hogy orvos vagy, beteg is lehetsz. Attól még, hogy bíró vagy, bűnös is lehetsz. Attól még, hogy ember vagy, boldog is lehetsz.

Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan - egészen! - Én akarlak eltaszítani.

Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül; nekem meg épp van.

Levél vagyok. Zárt küldemény. Dolgom: hogy kézbesítsem. - Ha föltépném, sem érteném: Istennek írta Isten.

Bármihez érek: te zendülsz. Nyelved lettem, harangom lettél.

Még az sem kizárt, hogy a céltábla nyilad útjába kerül.