Fodor Ákos

Gallérkád lebbenése felröpít, elbotlom egy hajszálad árnyékában, fénylő-homályló tekintetedben növök-fogyok: Isten Tenyerén hancúrozunk és közben, olykor mintha hárman is nevetnénk.

Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hős lovag. A Lány trónol Álomország trónján, a Fiú képzel kardot és lovat.

Hihi - szólt az Őrhöz a Rab -, mennyivel vagy te szabadabb, mint én, attól, hogy másfelől őrzöd ugyanezt a falat?!

Sokszor van, hogy nem a tények: csakis a Döntés a lényeg.

A tudomány
be- bizonyítja a vízről, hogy nem vízszintes.

Üzenet az urnából
Alapjában véve elégetett vagyok.

A friss ablaküvegek is saját szobádat tükrözik: befelé nyílnak, mint az álmok - mutatva, mekkora a világod.

A rosszat is? - jó. De, hogy a Legjobbat is meg lehet szokni!

Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: az is csak múló állapot.

Miért, ugyan miért is furcsább, ha utcán, itt, vagy ott: kérdezek magamtól valamit és válaszolok rá valamit, mint az, amikor két, vagy több tökéletesen idegen ember beszél, beszél, beszél?

A múlt
Képlékeny, mint a pletyka, megfoghatatlan, mint a rémhír, idillé apad, mint a népdal, hegyesre kopik, mint a rágalom, rövidre zárul, mint a vicc, méreggé bomlik, mint a pánik, csömörig eltölt, mint a sláger, szívünk körül döng, mint a döglégy.

Segíts mindennek olyannak lennie, mint amilyen úgyis.

Életünk bármely ténye: bűn - ha megtiltják. (Okot ad rá mind.)

Ugyanazt írom: mindig más mindig másért olvassa másnak.

Hűlt helyén holmi meleg mocorgás múltán mélyebb a hideg.