Fodor Ákos
A csúcs is: gödör, ha a Hegymászó meg nem kérdi: Hogy vagy, Hegy?
Megtörténik velem az élet és az élettel megtörtének. Eldönthetetlen: melyikünkben lesz nyomtalanabb ez a történet.
Jelentős helyen istenhátamögötti időben élünk.
Biztosítatlan zuhanunk ki belakott pillanatunkból.
Van, amikor csak emlékszem arra, ami éppen történik.
Mértékkel élnél? - A mértéktartásban is légy mértékletes.
Mindig legyen két jó könyv kezedügyében: ezt írd, azt olvasd.
Ahol, akárhol, akárki imádkozik, az a hely: templom.
Nézd: testet ad a szélnek a hó!
Csodák torkollnak a csók kettőspontján át: közhelytengerbe.
Mi nyomtalanul eltünt kint: belénk-szökve rendezkedni kezd.
Szívemet veri a rendfenntartó idő; szívem visszaüt.
Hogy minden lefelé esik; hogy ifjúból lesz az agg; hogy az evőket megeszik; hogy mindezekre süt a nap - míg csak időnk le nem telik, sorolhatnánk e dolgokat s "természetes" mondjuk, pedig érezzük: fantasztikusak.
Ha tisztálkodunk: eltávolítjuk a koszt - m á s közelébe.
Nagyon fél a test. Tér-idő-iszonyában tapad, fáj, habzsol.
Facebook
Pinterest