Fodor Ákos
Mind a ketten csak téged szeretünk. Én is - te is.
Bárhogyan törekedj: nem moshatod ma le a holnapi mocskot.
Egyszer már megmondtam, hogy szeretlek! - Majd szólok, ha változott a helyzet.
Szerelem az, ha ébredned is jó azzal, akivel alszol.
Egyik sem vagyok. Sem üllő, se kalapács. - Talán: a csengés.
Ha síremléknél szebbre, tartósabbra vágysz: vers légy - ne költő.
Oly szókimondók lettünk, hogy már alig van mit kimondanunk.
Ki nem vigasztal meg, mikor megbántottad az nem is szeret.
Mit bánjak inkább: amit nem teszek meg itt, vagy - ha - mit: igen?
Én soha másban nem csalódom, csak saját ítéletemben.
Szerelmünk megfest Élettársunk formálgat Barátunk néz és lát.
Bocsásd meg, vagy legalább felejtsd el, hogy s miért gyűlölsz.
Sajnos, álmunkban sem igazságosak, csak őszinték vagyunk.
Minek utaznék, mikor helyben is tudok idegen lenni?
Lásd be: (a legjobb esetben is! csak) tiszta vagyok - nem steril.