Fodor Ákos

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek.

Sose mondd azt: "el- veszítettem", semmiről; mondd: "visszaadtam".

Ha gyűlölnél! de csupán nem szeretsz. Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.

Hiányod hiányzik. Jóból, rosszból.

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz, belém vágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod. Meg- teszed és nem: maga magával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd. Majd elsietsz.

Magadra ítéllek.

Veszteni? nyerni? - ne, soha! csak játszani szeretnék. Mindig.

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen, meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen! - S e győztesen, s e vesztesen, félálomban suttogjuk: i g e n. Álmunk mély és teljes legyen. S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem: ébredj velem, Jobbik Felem, ÉBREDJ VELEM!

Veled aludva rólunk álmodom: arról, hogy veled alszom.

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság. A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság. A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság. A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság. A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.
A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom. A hatalom kézzelfogható és múlandó, az erő megfoghatatlan és örök.

gyorsan, ahogy te játszol - köztünk nincs zene.

Válságos helyzet: tudom, hogy boldog vagyok, csak épp nem érzem.

Nem én kések. A világ siet.

Emberi művet csak abbahagyni lehet - befejezni: nem.

Magadtól kérdezd: ajtód azért fontos-e, hogy zárd? vagy, hogy nyisd?