Fodor Ákos

Van, mikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni.

Sohasem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szerettél.

Siettem ugyan, míg melléd kerülhettem - de, hogy te: célom?

Kértél. Megkaptál. Megnézted: mi van bennem. - Mi már nem játszunk?

- Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom.

Az Álmok Tengere sem parttalan... (igaz, hogy csupán álom-partja van); az Álmok Tengere félelmesebb, mint a szokott veszélyű tengerek; siklik a roncs? süllyed a jó hajó? - az Álom-Tenger épp erre való! Mit tesz veled és mit kezdesz vele? sorsod rád bízza Álmod Tengere. Mikor épp nem mély: magas, mint az ég! Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!

A sötétben megütsz valakit, aki szeret, megüt valaki, akit szeretsz. Talán nincs is egyéb, csak ez. Nem folytatás, nem vég se kezdet csak ez a puha sötétség, ez a kemény ütés. A szeretet.

Az idő - ha van - tágul-görbül, mint a tér: mosttól mostig tart.

Jó, ha ezzel számol, ki beáll a körbe: lesz kölyökórjásból komoly, felnőtt törpe.

Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.

Pucér tündérek táncolnak csókunk körül. Napozik a Nap.

- Csak rémeket látsz... - Nem csak! De, ha már vannak: látom őket is.

Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN. Mosolyt csak közöny terem - a szenvedély humortalan.

S ha addig élek is: inkább engem hagyj el, mint magad, Kedves!