Fodor Ákos

Mulatok rajtad. - Ha komolyan vennélek: megkeserülnénk.

- Mit kívánsz, Igaz Barát? - Észrevett életet; észrevétlen halált.

"Nem erőszak a disznótor"? Kérdezd csak meg a disznótól!

Léptedért lettem: utad vagyok - célod nem. Lassan fuss rajtam.

Vízszintes ajkam s függőleges ajkacskád: Megváltott Kereszt.

Mi egy csattanós ütközés a néma le- hagyáshoz képest!

Ki kell lépnünk, hogy megérkezzünk, a jelen váróterméből.

Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk - míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.

Gyanúba fogjuk a Tökéletest és magyarázgatjuk az elfogadhatatlant.

Némelyik árnyék jelentőségteljesebb, mint ami veti.

Úgy tervezem, hogy ez búcsúzás volt.

Nem ezt akartam gondolni...!

Nem támogatom szépségedet, csak tűröm. Süssem a Napot?

Gyertyára sem vet rossz fényt az, hogy fogyton fogy: amíg világít.