Dean Ray Koontz

Attól, hogy azt hiszed, hogy nincs baj, még lehet baj.

Nem az a legnagyobb büntetés, ha te magad halsz meg, hanem ha elveszíted a szeretteidet.

Az igazságot, ami tőlünk függetlenül, csak úgy van, nem tudjuk kitalálni. Az igazság mindig megrendítő, ezért is söpörjük oly gyakran a szőnyeg alá.

Két lehetőség van: vagy azért találunk ki történeteket, hogy eltereljük a figyelmünket a világról - és ezzel együtt a dolgok valódi természetéről -, vagy azért, hogy magyarázatokat kreáljunk magunknak a világ működéséről.

Istennek van humorérzéke. És mivel egy ilyen csodálatos világot teremtett nekünk, joggal várja el tőlünk, hogy még a legborongósabb napokon is találjunk okot a nevetésre.

Ha bocsánatot kérsz, az olyan, mintha felkínálnád a nyakad egy vámpírnak.

A véletlen egybeesés nehezen hihető egy irodalmi műben, a való életben azonban sokszor ez jelenti az elsődleges vezérszálat.

A szeretet és az önfeláldozás még nem garancia a boldogságra, ahogy a pénz sem.

A kritika egyetlen ember véleménye.

A hazugság becstelen dolog. A fantáziálás viszont színesebbé teszi az életet.

Az élet egy játék, melyet egy hatalmas szabálykönyvből igazgatnak – de meg kell találni a módját annak, hogyan lehet megszegni a szabályokat, és mégis tovább játszani. Minden játék unalmas, ha a szabályokat betartva játsszák – a Monopoly, römi, baseball. De ha az ember elemel egy-két kártyát, anélkül, hogy észrevennék, vagy megcseréli a számokat a dobókockán, mikor a másik nem figyel, az ostoba játék élvezetessé válhat.

A halál ellen küzdöttek, amely ügyes, hatalmas, és könyörtelen ellenfél.

Hitte, hogy az univerzum a halál országa, ahol az élet számít természetellenesnek és borzalmasnak, hiszen a világegyetem számtalan, terméketlen, sivár bolygóval teli hely, amely nem Isten teremtő erejének a testamentuma, hanem az ő meddő képzeletéé, és mindez a sötétség erőinek dicsőségét hirdeti, amelyek felsorakoztak ellene. A világegyetem egymás mellett létező két valóság – élet és halál – közül az élet volt a kisebb és a kevésbé lényeges. Az élet országának polgáraként az ember életét behatárolják az évek, hónapok, hetek, napok, órák. De a halál birodalmában minden ember halhatatlan.

Agya tudomásul vette a halál közeledtét, míg a szíve makacsul ragaszkodott a halhatatlansághoz.

A szerelem olyan, mint a víz és a napfény, amitől a magból előbújik a virág.