Dean Ray Koontz

Gyakran találjuk magunkat olyan helyzetben, hogy képtelenek vagyunk meghozni egy döntést, és egyre csak reménykedünk, hogy valahonnan, valakitől kapunk egy jelet, amely segít dönteni.

A taoizmus szerint azzal a tulajdonsággal születünk, hogy mindig, minden helyzetben tudjuk, mi a helyes döntés, amit meg kell hoznunk. Ettől a tudástól azonban gyakran eltérítenek minket az önös érdekek, érzéseink és szenvedélyeink.

Úgy éreztem, kell hogy legyenek céljaim, álmaim, s küzdjek is értük. De nem vagyunk istenek, nincs hatalmunk, hogy a jövőt megváltoztassuk. A nekünk rendelt út pedig megtanít minket az alázatra, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk tanulni.

Csinosnak lenni pedig önmagában nem elég (...), mert a szépség gyorsan elhalványul.

A magánynak két formája létezik: az önként vállalt magány esetében mi magunk zárjuk be az ajtót a külvilág előtt, ha azonban a magányt ránk kényszerítik, hiába tartjuk az ajtót nyitva, senki sem akar bejönni rajta.

Az építészet pontosan tükrözi az emberi természetet, mivel az emberek is többet törődnek a külcsínnel, lelküket azonban hajlamosak elhanyagolni.

Néha jó elmerülni a gondolatokban, megnyugszom tőle. Mindenesetre bármi történjen is az életben, a boldogság lehetősége mindig ott van előttünk.

Ha nyugodt vagy, és nem reménykedsz, a belső béke hamarosan eljön. Ez egy kegyelmi állapot, de ehhez neked magadnak kell úgy döntened, hogy boldog akarsz lenni.

Nem az a fontos, milyen gyorsan futsz, sőt az sem, hogy milyen kecsesen. A lényeg a kitartás, hogy talpon maradj, és bármilyen lassan is, de haladj előre.

Véletlenek nincsenek. Globálisan igaznak tartom azt, amit a fizikusok mondanak a világegyetemről: még a káoszban is van rend, mindennek van értelme és célja, amely felfedezésre hív és megértésre sarkall.

A sors útjai kifürkészhetetlenek. (...) Vannak benne elágazások, számtalan út és számtalan végződés. Szabadon kiválaszthatjuk a nekünk tetsző útvonalat.

Néha a legbonyolultabb erkölcsi döntéseket nem értelmi, hanem érzelmi alapon hozzuk.

Ha aggódunk amiatt, hogy balszerencse ér, akkor szinte magunkhoz szólítjuk az ördögöt, akitől félünk, és előidézzük az eseményt, amitől tartunk.

A késleltetett jutalommal csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen túl későn.

Az írás nem a fájdalom forrása, hanem lelki kemoterápia. Csökkenti a lelki daganatokat, és enyhíti a fájdalmat.