Dean Ray Koontz

Pokoli dolgokat kell megtapasztalni, pokoli dolgokat kell látni ahhoz, hogy ne feledjük el, emberek vagyunk, és ez sokat, nagyon sokat jelent.

Végeredményben, ha már minden másból kifogytunk, kiderülhet, hogy a képzelet a leghatásosabb fegyver. Az emberi fajt képzelőereje hozta ki a barlangból, a képzelet segítségével álmodhatott a csillagok felé vezető út lehetőségéről.

Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (...) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.

Minden erőd börtönné is válhat.

- Nem éreztem magam bátornak. - Az igazán bátrak így vannak ezzel.

Minden érthető, de semmi sem megérthető.

Az embert leginkább akkor tölti el az elégedettség és jólét tudata, amikor jól fűtött, kényelmes szobából nézi a kinti hideg, téli világot.

Az ember elmehet a világ végére, és még ott is megtalálja a konkurenciát.

- Semmi sem tart örökké. - Minden örök. - Semmi sem az. - Minden valami lesz.

Az alvó ráébredt, hogy a világ sokszínű és érdekes, sokkal szebb, mint az álom, amit összetévesztett a valósággal.

Vannak pillanatok, amikor az embernek hinnie kell a gondviselésben. Az események hirtelen felgyorsulnak. Rég elfelejtett ismerősök bukkannak fel, és olyan híreket hoznak, amelyek megváltoztatják az életünket. Jön egy idegen, mond néhány bölcs szót, és megoldja a korábban megoldhatatlannak hitt problémákat. Valóra válnak legmerészebb álmaink. Isten léte váratlanul bizonyosságot nyer.

Vannak dolgok, amelyekkel egyszerűbb olyankor találkozni és olyankor végezni, amikor az ember érzékszervei kicsit bódultak.

Csodálatos, hogy mi mindent képes elviselni az ember a legnyomasztóbb félelem idején, a rémület szorításában, a legnyomorultabb kétségbeesésben is.