Cserna-Szabó András

A gasztronómia (...) tisztán népköltészet. Nincs szabály, nincs feltaláló, nincsenek szerzői jogok. Csak a szájról szájra metódus működik.

A maradék a legmagasabb kérdése a gasztronómiának. A resztliből egyszeri, soha többé meg nem ismételhető csodákat alkotni, igen, ez az, ami valóban művészetté emeli a konyhaszakmát - ide kell csak igazán tehetség, képzelet, kreativitás, ihletettség, humorérzék, önbizalom, teremtő kedv, na és gyakorlat. Az alkotó itt teljesen magára marad, egyedül van, mankók nélkül: nincs recept, nincs szakácskönyv, nincsenek szabályok, nincs "végy 6 tojást". Csak a maradék van, a művész és az Isten.

A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserű, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízű vagy kakukkfűzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani.

A kamaszkor úgy vonzza a mélabút, akár patkómágnes a vasmacskát.

A házasság olyan, mint az üzlet. A legjobb döntés a leggyorsabb döntés. A többi jön magától.

Minden íróban van egy benne élő olvasó. Íróként egyedül a bennem élő olvasónak akarok megfelelni.

Nekem már ezzel a szóval is sok problémám van, hogy szépirodalom. Miért, van csúnya irodalom is? Ha van szépirodalom és csúnya irodalom, akkor én inkább csúnya irodalmat akarok írni.

Ilyen az ember, nem az ő hibája, a Jóisten teremti ilyenre vagy olyanra az embereket, az ember nem sokat tehet erről.

A világban nemcsak az erő számít, de az ész és a fürgeség is jó valamire.

Rendnek kell lenni a világban, az egyik ember erre születik, a másik meg arra, nem lehet minden ember egyenlő, ezt csak a délibábos eszű szociálisták gondolják, mert ha minden ember egyenlő lenne, akkor feje tetejére állana a világ, és a király a pöcegödörbe zuhanna, a koldus meg lekváros kalácsot zabálna a király trónszékében, (...) és a pék se sütne kenyeret, miért is sütne másokra, ha ő is egyenlő mindenkivel, és akkor azonnal eljönne a világvége a lovasokkal, úgy, ahogyan az meg vagyon írva, a Háborúval, az Éhínséggel, a Halállal és a Ragállyal.

Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.

A bitófán is csak addig nehéz lógni, míg az ember meg nem szokja.

A vénasszonyokat azért teremtette az úristen, hogy pletykázzanak, semmi egyébre.

Amíg van élet, addig remény is van.

A betegséggel szembe lehet szállani, de a halállal nem, mert a halál erősebb mindennél.