Cserna-Szabó András

Hogy a magyarok még nem lettek ámokfutók és szadista tömeggyilkosok (tisztelet a kivételnek), minden bizonnyal csakis a halászlének köszönhetik. Mert a hallé elkészítésénél a magyar minden brutalitását és szadista hajlamát kielégítheti.

Lehet elfásult, kiégett a szív, lehet mindenféle ferde okoskodással szaturálva az elme, de a gyomor azt fogja mondani: magyar vagyok, magyar maradok. Ami annyit jelent, hogy a hasat nem csapja be se a szív, se az ész. Lehetünk olyan kozmopoliták, mint a ház, lehetünk olyan nemzetközi turisták, mint állat, a hasunktól nem szabadulunk, az kiabálni fog azért, amit megkövetel a haza.

A felejtés ellen csupán egyetlen módszerrel lehet harcolni: azokra a dolgokra, amelyekre érdemes emlékezni, rá kell írni a nevüket. Ezért van az autóra ráírva, hogy Skoda, az asztalon látható konzervre pedig, hogy Töltött káposzta.

Kelet-európai turistának lenni annyi, mint minden helyzetben feltalálni magad, nincs felbonthatatlan konzerv, lakhatatlan kemping, elindíthatatlan autó, ehetetlen étel, hiányos infrastruktúra, a magyar turista mindig győz.

Az emberi bátorság mögött mindig valami alantas érzelem lappang, düh, vakmerőség, butaság, makacsság vagy maga a gyávaság, mi, emberek ezekből gyártunk bátorságot.

Sok ember között egyedül lenni még sokkal rosszabb, mint egyedül egyedül lenni.

Ha tucatnyi szellemes ember társasága és egyetlen csepp forró libazsír között választhatsz, ne habozz az utóbbi mellett tenni le voksod.

A nemzetek sorsa attól függ, miként táplálkoznak.

Nincs olyan, hogy én szavam meg te szavad. Szó van, csezmeg. Mindenki beszél összevissza, szavakat hány, nincs olyan, amit valaki már ne mondott volna.

A mesék nem csak arra szolgálnak, hogy szívünkben ne bontsa ki fekete bársonyvirágát a gonoszság, nem csak arra, hogy tudjunk miről beszélgetni a kopasz fejű teliholddal, ha éjszaka megpihenünk a szegletes útjelző kövön, nem csak arra, hogy sírhatnékunkat tápláljuk, mikor ránk támad tulajdon árvaságunk, de arra is, hogy a belénk ragadt rossz anyagot kihajtsa a lelkünkből és testünkből is.

Rossz szájízzel ne kezdjed a reggelt!

A boldogság ugyanaz a léleknek, ami a testnek a gyomorteltség érzése.

Az irodalom szó jelentése: az írók által létrehozott betűhalmaz.

A szelíd másnaposságot csupán egy hajszál választja el a boldogságtól.

Mi is csupán vaksötétben tapogatózunk, mikor a női lélekben indokokat keresünk.