Cserna-Szabó András

A lelket tökéletesen kiirtani még az ember se képes, pedig ennek a fajnak aztán van tehetsége a pusztításhoz, és a szorgalma se hiányzik.

A Halál kdves, kissé ütődött fickó. Ha találkozunk a krimóban, a zakógombomat csavargatva kérdezi: "Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?"

Az akvárium sokkal rosszabb, mint a tévé. Végképp magányos leszel tőle. Csak ülsz az üveg előtt és bámulod a halakat.

A halál előtt, a halál előszobájában, vagy hogy mondjam, megváltozik az ember személyisége. Fura dolgokat művel, olyanokat, amit előtte sohasem tett volna.

Az érdekházasság előnye éppen az, ami a svédasztalé - nem tud kihűlni.

Irodalom. Szó és csend. Mint a víz: két hidrogén és egy oxigén. Sok csend, kevés szó.

A betű a szorgalom, a csend a tehetség.

Az irodalomban a tények szégyelljék magukat!

Az élet-farkas a hibát mindig megtorolja rögvest és gyorsan mint a motolla mert a siker barátocskám ápol és eltakar mert az élet egy párizs-dakar hosszú nagyon de azért van eleje és van vége mert ha már folyni kell inkább folyjék a másik vére.

Ami a tehetségemet illeti: rég nem táplálok illúziókat. Elmúltam már ötven, s jól tudom, hármas fölé író vagyok. Na jó, tudok alanyt és állítmányt egyeztetni, olykor találok egy-két meghökkentő jelzőt (mint vak tyúk szemet), néha összekócolom a szórendet, tisztában vagyok felütéssel, csúcsponttal, csattanóval - de mindez hiába, mert hiányzik belőlem a tűz, a képzelet lángolása, amit nem lehet megtanulni, erre születni kell.

A próza mindaddig rab volt, míg a sorokat végig kellett írni, fogoly madár: lapszéltől lapszélig. Nem mondom, kevéskét lehetett játszani: gyakori új bekezdések, párbeszéd, ez az... De ez is rabság volt, legfeljebb cifra rabság. Mióta a sorokat nem írom végig, hát tényleg szárnyalok...

Az igazi alkimista a gyomor, mely a gyógyszerből kiválasztja a testre hasznos anyagot. A laboratóriumi alkímia a tudomány gyomra, csináljunk a fémekből gyógyszert, arcanumot a betegségek ellen!

A mennyben az emberek nem ismerik egymást (...). Szerencsére beszélni se kell. Csak ülni, oszt nézni. Mert ott boldogok vagyunk, de tényleg. Az Isten se gondol velünk, sínen vagyunk, oszt kész.