Cserna-Szabó András

Őrjítő érzés ennyire imádni valakit, akit tiszta szívedből gyűlölsz. Eszi a lelkedet és a testedet a bánat, az ételnek nincs íze, álom nem jön szemedre, vagy ha igen, hát abban nincs köszönet. Féreg rágja az életedet, ez a szerelem.

Aki nem ismeri a múltját, annak nincs jelene. Jelen nélkül pedig nincs jövő.

Az életben az a legfontosabb, hogy tudjunk felejteni. Hogy ne rágódjunk a múlton túl sokat. Hogy képesek legyünk átlépni a minden pillanatban megdöglő jelenen, akár egy lótetemen, és akkor lehet előre masírozni.

Annak, aki halott, ugyan milyen örömöt nyújtana pár percre átugrani a túlsó oldalra?

Annyira azért nem jó az élet, mint amennyire reklámozzák.

Nincs a havas, szeles, zimankós léleknek precízebb orvossága a meleg, fűszeres bornál.

Ha tudjuk, hányadán állunk a szerelemmel, akkor a többi rejtélyről is rögvest lehull a lepel: megtudjuk, Isten álmodik-e minket, vagy mi őt, van-e boldogság, mi a morál és így tovább.

Minden szerelem hazugság, s csak egy szerelem van a világon, és azt nem a kottaüzletben árulják, hanem az ékszerésznél, ahol a két karikagyűrűt veszik, ez az egyetlen szerelem, az unalom, a betegség, az elcsúnyulás, a másfelé való álmodás, az ezerszer szökni, menekülni akarás és mindig ottmaradás: egymással szemben ülve nézni az egymás vénülő képét és végignézni a másiknak a haldoklását, ez a szerelem.

Nem lehet jó az ember, hiszen a nőkhöz rosszak vagyunk, testvértelenek, mert nem ismerjük őket, ahogy Angliát és Franciaországot sem ismerjük, mert csak Londonban voltunk meg csak Párizsban voltunk, hotelben.

Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük.

A szerelem csakis egyedül élhető át, a magány odújában. (...) A szabadság és a szerelem önmagukban léteznek csak, s hogy rájuk találjunk, el kell rejtőznünk a napvilág elől valami hozzáférhetetlen zugban, s úgy hozzánőnünk ehhez az odúhoz, ahogy a csiga a házához.

A borivás a szerelem legközelebbi rokona.

Szerelem nélkül a világ két sohasem találkozó párhuzamosra bomlik: a férfiak premisszákból és konklúzióból épülő logikus szisztémájára, és a nők ismeretlen, megfejthetetlen rendszerére, melyből egy férfi csak annyit érzékelhet, hogy az "igen-nem" vagy-vagya helyett e rendszer alapvető ellentétpárja a "vagy igazam van - vagy nem szeretsz".