Cserna-Szabó András

Mindenkiben két ember lakik, az a másik néha napokig áll elrejtőzve, mint valami árnyék vagy kísértet a padlás kéményéhez lapulva, de nyomban lejön a padlásról az első pohár bor után.

Előbb-utóbb mindenki belelovalja magát, ha a saját hivatásáról faggatják.

Mindég az nyer az életben, aki többet lát.

Nagy veszedelem esetén csakis a rettenthetetlen bátorság segít, és aki megijed, az elveszett, az a halál fia.

A külső embernek van ideje, mása sincs, mint ideje, csak a városi ember rohan mindég, a pusztán nincsen nagy sietség, csakis akkor, ha pandúr nyargal a legény nyomában.

Az a haza, amely az Ördöggel cimborál, vagy akár csak kicsinyt is kokettál a Sátánnal, az folyton s folyvást ugyanazokba a bűnökbe fog beleesni, ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, rendszerről rendszerre, és az a haza a hibáit, a bűneit soha nem fogja megvallani, meggyónni, hanem egyik bűnös szisztémából a következő bűnös szisztémába fog lépni, húzva maga után régi bűneit, mint macska farkára kötött, zörgő bádogkanalat, körbe-körbe járva az őrületig.

Aki variál, az reá babrál, különben sem kell folyton okoskodni, mert az élet értelmét egy szóban öszve lehet foglalni: "sömmi".

Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, érözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon (...)! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják.

A vak koldus többet lát, mint a látó.

Tök mindegy, hogy az író kinek ír: magának, az olvasónak, a kritikusnak, a kánonnak, az Istennek, az örökkévalóságnak. Úgyis csak azt tud írni, amit a tehetsége és a szorgalma megenged. (...) Az írói szándék és a végeredmény tehát két külön dolog. Csak a könyv számít, az, hogy az író milyen hülyeségeket beszél össze, az már nem annyira. Az idővel lekopik.

Az író mindig olvasó is, és ez az olvasó mindig nagyon nagy hatással van az íróra.

Minden mondat jó valahová.

Aki éhezett már életében, az nem szégyelli az evést.

Mióta magát szeretem, hőn, azóta nem érzek én sem éhséget, sem szomjúságot. Csak szerelmet.

Csak jobb egy baráttal a végtelen űrben, mint egy ellenséggel.