Cserna-Szabó András

Minden élet elpusztul szempillantás alatt, mikor a Föld nevű bolygó jókora robbanással atomjaira hullik, ám mindez a világmindenség számára csak tompa pukkanás lesz, mint amikor a szomszéd kinyit egy üveg pezsgőt, és az univerzum végtelen órája rendületlenül ketyeg tovább.

Ez a baj a hippikkel, hogy a lázadó, önsorsrontó, kívülálló maszk alatt mindegyik érzelmes kis plüssmaci.

Egy úrinőnek bizonyos kor urán már vigyáznia kell, mire emlékszik.

Addig nincs baj, amíg nincs baj.

Az igazi pálinka egyszerre illatszer és gyógyszer, valamint gyermeki boldogságot varázsol a lélekbe.

A szerencsétlen balfékekben az a veszélyes, hogy szerencsétlenséget hoznak másokra is. Ráragasztják a szerencsétlenségüket a környezetükre. Mert a balsors ragadós, fiam, mint a vattacukor.

A nők úgy vonzódnak a szőnyegekhez, ahogy a diktátorok az erkélyekhez. Valóságos szőnyegfetisiszták! Tulajdonképpen olyanok, mint a macskák: imádnak pisilni, imádják a simogatást és imádják a szőnyegeket is.

A Tisza a népdalokban és a versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Hívtuk már szőkének, vadnak, zavarosnak és kanyargósnak... de valahogy mindig a miénk volt, akkor is, ha elvitte házainkat, barmainkat, szeretteinket. A Tisza egyértelműen nő. Szeszélyes, de szeretjük.

Mintha az orvos azt mondaná a páciensének, hogy ha így folytatja, hamarosan meg fog halni, mert a páciens naponta 10 liter bort, 5 üveg töményt, 80 korsó sört és 30 csésze kávét iszik, elszív 12 doboz cigit és 10 szál füveset, megeszik 14 adag körömpörköltet 3 kiló fehérkenyérrel, desszertnek 5 kiló csoki, plusz heroin, kokain, LSD, és 24 órát ül otthon a tévé előtt a fotelban, és a páciens erre azt mondja, jó, belátom, doktor úr, tényleg változtatnom kell, akkor legyen úgy, hogy az első reggeli kávém koffeinmentes lesz, és feleannyi cukrot teszek bele. Na ilyen a világnak a szívószál betiltása! Halottnak a csók!

Ez a bolygó hamarosan el fog pusztulni, mert nem lehet azt mondani az embereknek, hogy holnaptól nincs repülő meg autó, meg áram, meg tévé, meg betonház, meg nejlonzacskó, meg atom, meg cigi, meg dobozos sör, meg laptop, meg minden. Nem lehet azt mondani a népnek, hogy menjetek vissza a középkorba, túrni a földet a jó levegőn! Nem lehet azt mondani, hogy dobjátok el a hamburgert és az okostelót, szántsatok-vessetek faekével, egyetek újra fekete kenyeret és kását, és akkor a Föld megússza! Kész, kampec a világnak, ennyi. Ez az ipari forradalom első napján, sőt első percében eldőlt, nagyjából abban a percben, mikor Thomas Newcomen agyából kipattant a gőzgép gondolata. Most meg már az utolsó perceket éljük. Hogy öt perc, öt év, öt évtized, öt évszázad, azt nem tudjuk, de tulajdonképpen mindegy is.

Mi bajod a Mekivel? Elérhető áron kínálja terméikeit, munkahelyeket teremt, adót és járulékot fizet a dolgozói után, ráadásul megoldja Budapest főváros krónikus vécéhiányát. A Mekinek folyamatosan tisztított, higiénikus és közel esztétikus mosdói vannak, ha nem tudnád. Ha nem lenne Meki meg Burger King, ebben a városban mindenki összefosná magát az utcán. Szügyig járnánk a szarban.

A boldogságnak nincs jelen ideje. A boldogságnak csak múlt ideje van. Most tudom, hogy akkor boldog voltam, de akkor nem tudtam, hogy boldog vagyok. Csak a boldogtalanságnak van jelen ideje, igaz, ennek múlt ideje és jövő ideje is van. Ez nem igazság.

A bölcs emberek mindig kicsit őrültek is.

A mese mindegy, a mese mindig ugyanaz. A mesélés mikéntje és az érzelmi töltet, csakis ez a lényeg!

A boldogtalanoknak nincs hely a kapitalizmusban. Csak a boldogság drogjától kábán lehet mámorosan, öntudatlanul és vég nélkül fogyasztani. A boldogtalannak elég néhány használt papír zsebkendő, amibe a taknyát belefújhatja. Egy vödör, amibe belehányhat. Egy lift, amibe beleszarhat. A boldog azonban újabb és újabb adag boldogságra vágyik, megint és megint élményrobbanásra. Valószínűleg ezért olyan boldog mindenki a reklámokban.