Cassandra Clare

"Feltétel nélkül szeretlek. (...) Ilyen a szülői szeretet. Nem múlik el, történjen bármi." Az emberek mondanak ilyesmit anélkül, hogy belegondolnának, micsoda rémálmok válhatnak valóra, micsoda helyzetbe kerülhetnek. Hogy akár az egész világ megváltozhat körülöttük, és elmúlhat a szeretet. Egyikükben sem merül fel, hogy a szeretetüknek valaha próbát kell kiállnia, és elbukik.

Senkinek sem tesz jót, ha túlságosan sokáig néz visszafelé, és megfeledkezik az előtte álló jövőről.

A gyásztól néha az ember nem is kap levegőt, de ezt jelenti embernek lenni. Ha elveszítünk valakit, szenvedünk, de muszáj tovább lélegeznünk.

Ezt jelenti, ha valaki kinő a gyerekkorból, igaz? Rájön, hogy a felnőtteknek is megvannak a maguk gondjai meg titkai.

Ha az embernek fáj valami, néha nehéz észrevenni, hogy mások máshogyan szenvednek, sőt, esetleg még rosszabb állapotban vannak.

Ne tartsd magadban, hogy mire vágysz, különben talán sosem kapod meg, amit szeretnél.

Amíg létezel, és én is létezem, szeretni foglak.

Néha nem csak attól kell megvédeni valakit, amitől fél, hanem attól is, amire vágyik.

Nem csak a vér teszi a családot.

A gyászon csak az idő segít, meg a körülöttünk lévők szeretete.

Minden döntésnek hosszú utóélete van. Senki sem tudhatja, milyen választás mihez vezet. Nincs más lehetőség, mint hogy azt a döntést hozzuk meg, ami abban a pillanatban a legjobbnak tűnik.

Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze (...). Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk valakit.

A hit nem azt jelenti, hogy nincsenek kétségeid, hanem azt, hogy túl tudsz lépni rajtuk, ha úgy alakul.

Vigyázz, milyen álarcot viselsz (...)! Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat.