Cassandra Clare

Az élet értelmét az ember döntései adják, és az emberek, akiket szeret.

Vakmerő? Mindig úgy gondoltam, egyszerűen csak annyit jelent, hogy valaki bátor. Aztán kiderült, hogy aki vakmerő, az egyszerűen nem számol a cselekedete következményeivel.

Szerelmes vagy, és azt hiszed, ebből áll az egész világ. Csakhogy a világ nagyobb nálad, és talán szüksége van rád. (...) Nem dobhatod el csak úgy az életed, nem a tiéd.

Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt.

Az embernek a szülei mindig a lelkébe tudnak gázolni, akárhány éves is.

Néha nehéz, ha az ember olyan szeretne lenni, mint más, de nem tudja, hogyan csinálja.

Jobb szeretni és félteni, mint semmit sem érezni. Különben megkövesedünk.

Akarunk dolgokat mélyen a tudatunk és az érzéseink alá rejtve. Van, amit a lelkünk akar, és az enyémnek te kellesz.

A vágyaknak komoly hatalmuk van (...). Különösen szívünk leghőbb vágyainak.

Nem elég két erős kar ahhoz, hogy valaki erős harcos legyen. Erős elmére és erős szívre is szükség van.

Ha egy törött kardot helyrehoznak, néha erősebb tud lenni a javításoknál, mint valaha. (...) Talán a szív is ilyen.

A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak.

Minden egyes alkalommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka, megkapom tőled.

A szépséghez sudárnak és magasnak kell lenni. Aki (...) alig több mint 150 centi magas, az legfeljebb aranyos... nem csinos vagy szép, csak aranyos.

A temetéseket az élők kedvéért rendezik, (...) nem a halottakért.