Cassandra Clare

A jók szenvednek, a gonoszok virulnak, a halandók meghalnak.

Rossz dolgok történnek azokkal, akik nem érdemlik meg; sok ember sok fájdalmat érez; történnek szomorú dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni; az emberek meghalnak, és nem térnek vissza. Ezek a dolgok megtörténnek. De a kitalált történeteknek felelősnek kell lenniük azért, hogy több értelem legyen bennük, mint a való életben.

A jó szándékot mindig lehet addig csűrni-csavarni, amíg gonoszság lesz belőle. (...) Amikor meghozunk egy döntést, nem csak az okait kell megvizsgálnunk, hanem azt is, hogy mi lehet az eredménye, és hogy nem fogunk-e vele rosszat tenni jó emberekkel.

Az ember ne kérdőjelezze meg a csodákat, és ne panaszkodjon, ha nem minden ízükben felelnek meg neki.

Ami nem öl meg... az jobban teszi, ha máris menekülőre fogja.

A szerelmet nem lehet megmagyarázni. (...) Nem tudom, hogy az első pillanattól szeretlek-e, vagy csak azóta, hogy másodszor, harmadszor vagy negyedszer láttalak. Csak annyi biztos, hogy amikor először pillantottalak meg közeledni felém, mintha megszűnt volna létezni a világ. Te lettél mindennek a közepe, körülötted forogtak a gondolataim.

Senki sem különálló sziget. Minden cselekedeted érint másokat is, ez mégsem jut eszedbe sosem. Úgy viselkedsz, mintha valami Will-szigeten élnél, ahol mindegy, mit teszel, nincsen következménye. Csakhogy a valóságban mégis van.

Pénzzel, kábítószerrel meg álmokkal nem lehet megszabadulni a fájdalomtól.

Ha te nem leszel, a világon senkit nem fog érdekelni, hogy élek vagy halok-e. Érzem, hogy feloldódom, hogy beleolvadok a semmibe, mert létezik-e egyáltalán az ember, ha egyáltalán senki sem törődik vele?

Váratlan események váratlan lépésekre késztetik az embert.

Gyakran megtörténik, hogy mire valami értékes, amit elvesztettünk, előkerül, már nem olyan, mint amikor utoljára láttuk.

Talán szörnyeteg is vagyok, erre nem tudom a választ. Azt viszont tudom, hogy még ha démonok vére is folyik bennem, akkor sem hiányzik az ereimből az emberi vér sem. És nem szerethetnélek úgy, ahogy szeretlek, ha nem lennék legalább egy kicsit ember. Mert a démonok akarnak, de szeretni nem tudnak.

Az élet bizonytalan valami, de akad benne néhány pillanat, amit az ember sosem szeretne elfelejteni; amit szeretne belevésni az emlékezetébe, hogy aztán bármikor elővehesse, mint egy könyv lapjai közé préselt virágot.