Cassandra Clare

Ha az egész világon senki sem törődik az emberrel, akkor az illető talán egyáltalán nem is létezik.

Nem tudom, ki vagyok (...). Amikor azt látom, hogy a te szemedben ki vagyok, akkor megpróbálok az az ember lenni, mert te hiszel abban az emberben, és azt hiszem, a hit elég hozzá, hogy azzá tegyen, akit te akarsz.

Akármilyen színű, formájú vagy mintájú ernyő rejti is el, a fény a lámpa belsejében mindig ugyanolyan marad. Te vagy a láng!

Néha (...) olyan gyorsan megváltozik az életünk, hogy a szívünk meg az agyunk nem tudja követni a történéseket.

Akármi vagy is testben (...), akár fiú, akár lány, akár erős, akár gyenge, akár beteg, akár egészséges, mindez sokkal kevesebbet számít annál, mint ami a szívedben van.

Ha megtalálod azt a férfit, akihez feleségül akarsz menni, (...) egy dolgot nem szabad elfelejtened: nem abból tudod meg, milyen ember valójában, amit mond, hanem abból, amit tesz.

Ugyanolyan nagyszerű dolog szeretni, mint szeretve lenni. A szeretetet sosem lehet elpocsékolni.

Sokszor a zagyvaságokban is rengeteg az értelem, ha az ember tudja, hol keresse benne.

Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van. (...) A szavak képesek megváltoztatni bennünket.

Néha... nehéz megismerni a világot a maga igaz valójában. Nehéz látni a valóságot. (...) A legtöbb embernek sosem sikerül. Talán el sem viselnék.

Talán a hétköznapok is olyanok (...), mint a látás vagy a csend - az ember észre sem veszi, milyen értékesek, míg egy napon el nem veszti őket.

Nem vagyok férfi. Nincsen meg bennem a férfiak büszkesége, nem tudsz rávenni, hogy szemtől szemben megküzdjek veled. Ez teljes mértékben a ti nemetek gyengesége. Én nő vagyok. Bármilyen fegyvert hajlandó vagyok felhasználni, hogy elérjem, amit akarok.

Talán nincs is akkora különbség a fény és a sötétség között. Végül is, ha nem lenne sötétség, mit emésztene fel a fény?

Nem mindig fáklyásmenet felvállalni azt, akit szeretünk.