Cassandra Clare

A nagy politikusok meséket szőnek, hogy inspirálják az embereket.

Változnak a dolgok. Változik a Törvény. Ami régen helyes volt, talán nem az többé.

Rémes érzés, ha valaki elég idős már, hogy mindent tudni akarjon, közben mégis olyan fiatal, hogy folyton elzavarják.

Az ember nem szabadulhat meg mindentől, ami fájdalmas emléket idéz fel. (...) Minden emlék értékes; még a rosszak is.

A szavak fegyverek, ezt még az apja tanította neki, ő pedig meg akarta bántani Claryt, ahogy még soha egyetlen lányt sem. Igazság szerint egyáltalán nem volt benne biztos, hogy akart-e egyáltalán valaha bántani bármilyen lányt. Általában csak úgy egyszerűen akarta őket, aztán meg azt akarta, hogy hagyják békén.

Vannak érzések, amiket soha nem felejt el az ember.

Az emberek nem születnek jónak vagy rossznak. Talán hajlamosak rá, hogy ilyenek vagy olyanok legyenek, de az számít, ki hogyan éli le az életét.

Ha az ember fejjel rohan egy pszichikai falnak, vajon pszichikai horzsolásai lesznek?

Lehet, hogy a szelídek öröklik a földet, de jelenleg az öntelteké.

Ahol szerelem van, gyakran megjelenik a gyűlölet is. Léteznek egymás mellett.

Ne viselkedj úgy, mintha soha semmi nem bántana. Olyan, mintha egyáltalán nem éreznél semmit.

Az emberek olyan ostobák! Van valamijük, ami mindennél többet ér, és alig vigyáznak rá. Eldobják maguktól az életet akár pénzért, akár zacskóba csomagolt porokért, akár egy idegen elragadó mosolyáért.

Aki szeret valakit, annak nincs választása. (...) A szeretet megfoszt bennünket a választási lehetőségtől.