Berkesi András

A szerelem sokkal bonyolultabb dolog, mint gondoltam volna. A szerelmes ember gondolati és érzelmi világa nincs mindig összhangban.

Vannak emberek, akik nézésükkel zavarba tudnak hozni másokat, mert a szemük elárulja a gondolataikat.

Mit tudtak nékem mondani a világról azok, akik apám házában megfordultak, vagy akikkel az egyetemen nap mint nap találkoztam? Csak azt, amit én is láttam. Semmi újat. Ők is - éppen úgy, mint én - csak a felületet látták a környező életből, de én sejtettem, hogy az élet ennél több, mélyebb, és én szerettem volna ebbe a mélységbe hatolni.

A szerelemébredés nem volt viharos, lassan érett be, mint a késői vetés, de már az első pillanatban éreztem, ismeretségünk nem amolyan futó kaland, hanem valami mélyebb kapcsolat kezdete.

Babits azt írja egyik versében: "Aki halott, megbocsát...", de az élet tanulsága szerint a halottaknak is megbocsátanak.

Az őszinteség is emberi dolog. (...) Az igazság is bennünk él, bennünk, emberekben, s amióta igazság létezik, az csak velünk létezik, mi vagyunk az igazság hordozói.

A hazugság emberi dolog, ezért hazudunk egymásnak (...). Vannak "szent hazugságok", amikor az embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is a hazudás. "A hazugság bennünk él, emberekben (...), a hazugság hordozói mi vagyunk."

A gyerek, az nem takarék, ahova naponta beteszed a szeretet filléreit, és az ottan kamatozik. Nem kamatozik. A gyerek elnyeri a szeretetet, azzal táplálja magát. De nem fizet kamatot.

Magadra húznád a fájdalmát, mint a ruhát, de azt nem lehet. Senki szenvedését sem vehetjük magunkra.

Úristen, gondoltam, tulajdonképpen milyen kevés is kell, hogy az ember boldog legyen. Egy megértő szó, egy meleg mosoly, annak felismerése, hogy a másik élőlény is ember, nem is nagy dolgok. De ezeket az apróságokat, sajnos, nem árulják sem a gyógyszertárban, sem a közértben. Ezek olyan nemes árucikkek, amelyeket magunk állítunk elő magunkból.

Az az ember, aki tudatában van az erejének, kerüli a verekedéseket.

Nemcsak akkor kell kitartani a férfi mellett, amikor jól mennek a dolgok. Nem, az semmi. Az nem kunszt. Akkor derül ki, hogy mit ér egy asszony, amikor a férfi bajban van.

Ha a múlton rágódunk, nem megyünk előre. Engem az foglalkoztat, mi lesz holnap, és nem az, hogy mi történt negyvenkilencben meg ötvenben.

Az embernek lehet vitája az anyjával. De az anyját nem árulhatja el sohasem. Én mindig utáltam azokat, akik áruba bocsátották az anyjukat. Az én anyám a szülőföldem.

Miért szereti? Ki tudja megmondani? Ő semmi esetre sem. Szereti és ez minden. Már megpróbálta nem szeretni, és akkor elemi erővel törtek fel lelkéből a gyerekkori emlékek, a száján érezte az első csók ízét, izmaiban az első ölelés izgalmát, s maga előtt látta Emőke zavart, kipirult arcát, amikor tízéves korában megesküdött, hogy a felesége lesz.