Berkesi András

Szerelmük, mint az acél, fehér izzásig hevült, és olyankor nem gondoltak a holnapra. Egymás karjában és az ölelésben kerestek védelmet a világ ellen.

Ha megszeretnék valakit, megtalálnám a módját, hogy az övé legyek. Más dolog a házasság, és megint más a szerelem.

Az a bosszantó (...), hogy a hadseregben az igazság a csillagok számától függ. Hát nem marhaság ez? Ha egy ostoba tizedes mondja, hogy a fal hupikék, akkor helyeselni kell.

Az asszonyoknál az öregedés legbiztosabb jele, tudod mi? (...) Amikor házasságközvetítésre adják a fejüket.

- Szeretnélek feleségül venni. - Erre mikor jöttél rá? - Tulajdonképpen már régen foglalkozom a gondolattal, de most, ott az ebédnél döntöttem el a nagy kérdést. Most már biztos vagyok az érzésemben. Amikor besütött a nap az ablakon, hirtelen arra gondoltam, mi lenne, ha felállnál, és elmennél tőlem. A gondolatba belesápadtam.

Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy hozzád tartozom.

Valóban úgy érzem, hogy nagyon szeretlek. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Csak azt nem tudom, hogy ugyanígy érzek-e majd három hónap múlva is. Ez az, amit te sem tudhatsz.

A boldogságot már csak azért sem lehet definiálni, mert az mint érzés, folyamat, mozgás, helytől és időtől nem független. Az, ami ma boldoggá tesz, holnap talán halálosan untat, esetleg az undor érzését váltja ki belőlem.

Nálam már máskor is megtörtént, hogy idegességemet nevetéssel oldottam fel. Tulajdonképpen sírni szerettem volna, de nem jöttek könnyeim, hát akaratom ellenére nevettem.

A legkönnyebb és legegyszerűbb dolog a világon a tanácsadás. De mit csináljon az ember a lelkiismeretével, ha már van. Én nem tudtam alkohollal elbódítani a lelkiismeretemet.

Az élet bonyolultságáról vallott nézetek hamisak. Azok szeretnek erre hivatkozni, akik gyengék, akik nem tudják, vagy nem akarják az együttélés szabályait betartani.

Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem.

Tulajdonképpen mi háborított fel? (...) Az őszintesége? Megkívánt, és ezt nyíltan megmondta? Jobb lett volna, ha szerelmet hazudik? Biztosan hittem volna neki.

Úgy látom, sok mindent másképpen értelmezünk. Te, kedvesem, romantikus vagy, én pedig nem. Te valószínűleg szereted a holdvilágos estéket, a sóhajtozásokat, a szerelmes verseket, talán még gyűjtöd a színészek fényképeit. Nézd, én gyűlölöm a holdvilágot. A szentimentalizmust utálom. Hazudni nem szeretek, szerelmes verseket elvből nem olvasok. Tetszel. Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész.

- Soha nem mondtad, hogy szeretsz. (...) - Most sem mondom. - Akkor hát mit akarsz? - Tetszel. Kívánlak. Azt akarom, hogy az enyém légy. Ennek semmi köze sincs a szerelemhez.