Berkesi András

Mindnyájan hazudunk. Mindnyájan, akik élünk.

A férfi, amikor igazán és őszintén szerelmes a menyasszonyába vagy a feleségébe, akkor is képes egy számára teljesen közömbös nővel nemi viszonyt folytatni, érzelmi kapcsolat nélkül, de a szerelmes nő - rendkívüli esetektől eltekintve - képtelen megtenni ugyanezt.

Mindig igazi szerelemre vágytam. Halálos, nagy, tiszta szerelemre. Emlékszem, amikor egyszer kislány koromban megkérdeztem apámtól, mi a szerelem, azt mondta: "Tudod, Ágnes, vannak dolgok, amelyeket nem lehet megmagyarázni, csak érezni lehet. Nos, hát ez olyan dolog. " Hiszen érzem én, nagyon is érzem...

A mi társadalmunkban nem szabad hazudni. A hazugság majdnem hasonló az objektív törvényekhez. Függetlenné válik tőlünk, önálló életet él, akaratunktól függetlenül kerül napvilágra, és akkor pusztít, rombol, elsöpör mindent az útjából.

Védekezni fogok. Várrendszerem sérült falait javítgatom, és felkészülök az újabb támadásra. Megvédem boldogságomat. S ha végzetem úgy rendelte, hogy dőljenek össze a falak, megadom magam, pusztuljak el a romok alatt.

Akaratom ellenére egy hazugságrendszert építettem magam köré, abban a reményben, hogy falain nem törhetnek keresztül a tények. Íme, most itt állok tanácstalanul, védelmi rendszerem falait töri, bombázza az igazság.

A sas útja a levegőben, a kígyó útja a sziklák között, a szerelem útja a szívekben kiismerhetetlen.

Azt mondják, hogy minél primitívebb az ember, annál erősebb benne az érzelmi telítettség, cselekedeteinek mozgatórugója alapvetően az érzelem.

Az ember mindig csalódik. De a csalódás néha nagyon jó, mert hasznosan gazdagítja tapasztalatainkat a világról, az emberekről, s elindítója lehet egy bennünk meginduló folyamatnak.

Szeretni nem lehet gyűlölet nélkül. Apát gyűlölni azonban valami egészen más, valami egészen furcsa.

Aki nagyon szeret, az néha gyalázatos dolgokra is képes.

A botlást csak az tudja megérteni, aki már maga is megbotlott.

Aki nem él, arra mindent rá lehet fogni, mert nem védekezhet.

Természetesen a hibáját beismerő ember mindig szimpatikusabb, mint a makacs, konokul hazudozó.

Sokan azt gondolják, hogy a közös sors, az egyforma színű daróc egységbe kovácsolja a rabokat az őrizőikkel... Akadnak olyanok is, akik azt állítják, hogy az osztályharc megszűnik a börtönfalakon belül. Nem szűnik meg.