Berkesi András

Az embernek nem bátornak vagy gyávának kell lennie, hanem mindenekfelett tisztességesnek.

Ha valaki sírni tud, az nagy szerencse. Az a pokoli, mikor az embernek elapadnak a könnyei, és már nem tud sírni.

Sok minden megbocsátható az ember életében, de a barátság elárulása soha.

A nyomozás az aprómunkák sorozata. Van egy csomó cseréptöredék, abból kell összerakni a korsót.

A legelvetemültebb bűnöző lelkéhez is meg lehet találni az utat. A bűnözőket is anya szülte, kell hogy lelkükben pislákoljon valami emberi.

A tisztességes ember, ha alapvetően gyáva is, adott esetben bátorrá válhat, mert az emberi tisztességhez való ragaszkodás a gyávát is bátorrá teheti.

Egyetlen éjszaka sem tartós, egyszer vége lesz, elhalványul a sötétség, akár a bánat és az emlékek.

Tudod-e, hogy mi a boldogság titka? Egyszerű dolog ám ez a titok. Azt kell mindig csinálni, amihez az embernek kedve és tehetsége van.

Ebben a világban megszámlálhatatlanul sok rendes ember él. Csak rajtunk múlik, hogy barátaink legyenek.

Azt hiszed, nekem nem fáj? Fáj, és sokáig fájni fog. Aztán eljön majd az a pillanat is, amikor minden fájdalom nélkül azt fogjuk mondani, emlékszem, volt egyszer egy barátom.

Csalódtunk. Még elég fiatalok vagyunk, hogy csalódhassunk néhányszor. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy emberek vagyunk. Csak az ember csalódhat az emberben.

Ha mellém ül, becsukom a szememet, és mint a vakok, ujjaim hegyével "látom" őt. Minden vonását, arcának parányi rezdüléseit, szeme felvillanó fényét, az apró kis ráncokat, mindent, mindent, ami Pista, rögzítek, és magamba zárom örökre, hogy bennem éljen az idő végeztéig.

Az emlékezés tarka szőttesét az évek múlásával egyre inkább megfakítja, elszínteleníti a feledés. Csak azt nem feledjük el, akinek a munkássága gondolattá vált.

Engem a kiközösítés nem a polgárok közé kergetett, mert ilyenek nem laktak ott, hanem a magányba. S én nem tudtam magányban élni. Azt akartam, hogy elismerjenek, hogy maguk közé fogadjanak, mert játszanom kellett, társakra volt szükségem. Tehát alkalmazkodtam hozzájuk.

Nő vagy; a zajló világban élsz, s hiába nem akarod, ha végigmész az utcán vagy a műhelyben, rád villannak az éhes férfiszemek, megperzselik feszes bőrödet, a kívánás az idegeidbe hatol, és ez nyugtalanít. Szeretned kell.