Berkesi András

Mit tesz az ember, ha egy hernyó pottyan a vállára? Undorral lerázza. Csak azért nem tapossa össze... mert fene tudja, hogy miért nem. Sok hernyószerű ember van.

Az elmúlásban tulajdonképpen az a fájdalmas, hogy nélkülünk történnek a dolgok.

Az emberben miért nincs halálvágy, ha elfáradt, miért nem kívánja éppen úgy a halált, mint az álmos ember az alvást?!

Mindig azt mondtam, a szerelem gyengeség, és azt vallottam, hogy ezek az évek nem alkalmasak szerelemre. Azt vallottam, hogy az ember életét csak a munka, a mozgalom töltheti ki, az teheti boldoggá. Aztán odabent rájöttem, hogy az élet ennél több. A szerelem is az élethez tartozik. Nagyon szeretlek, Ágnes.

Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert.

Ő azért boldog, mert felszabadultan, hazugság nélkül él. Én pedig hazudtam, és akaratom ellenére tönkreteszem az ő boldogságát is.

Nemcsak a szerelem ad boldogságot, a jól végzett munka is. Az élet célja a fejlődésben van. Előre, mindig csak előre. (...) A szerelemre is azért van szükség. Az öncélú szerelem semmit sem ér.

Az senkinek sem biztosíthat emberileg több jogot, hogy mikor ismerte fel az igazságot, hiszen annak megismerése nemcsak az egyéntől, a körülményektől is függ.

Aki fél, az megtanul hazudni.

A gyűlölet testvére a szeretetnek, talán egy tőről fakadnak.

Törvény: az embernek terhes a jóság, meggyűlöli a jótevőjét.

Az ember, ha kedves barátaitól búcsúzik, a búcsúzás percében zálogul mindig otthagy a szívéből egy darabkát. Ezért a darabkáért pedig vissza akar térni.

Fáj a búcsú (...). De remélem, még találkozunk. S talán ez a remény ad vigaszt.

A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább.

Mondjam azt, hogy jó vagyok? Esetleg azt, hogy gonosz? Céltalan kísérlet volna. Nem mondok magamról semmit. Mit érnek a szavak fedezet nélkül? Semmit. Azt kell elmondanom, mit tettem, az ítélet pedig már nem tartozik rám.