Berkesi András

Hazugságra nem szabad boldogságot építeni.

Az ember nem is hinné, milyen nehéz a félelem leküzdése. S mivel küzdheti le az ember? Van, aki hideg, józan gondolkodással, van, aki meggyőződésével, az eszmébe vetett hitével, van, aki felismeri, hogy más választása nincs.

Ha az ember ismeri önmaga sorsát: vagy megbékél vele, vagy belepusztul. A bizonytalanság azonban az őrületbe kergeti.

A hazug ember csak a mindenkori percnek él, számára minden nyugodtan eltelt óra már ajándék. A holnapban és a holnaputánban már nem mer gondolkodni, mert holnap minden kiderülhet.

Érzelmeket megfogalmazni, élményeket elbeszélni úgy, hogy azok a valóság lényegét tükrözzék, hogy hitelesek, hihetőek legyenek, azt hiszem, meddő vállalkozás. A tények puszta felsorolása pedig nem azonos az igazsággal.

Nem az határozza meg az ember tisztességét, hogy mások mit gondolnak róla.

Csakis szeretettel lehet eredményesen nevelni.

A törvény megsértéséhez mindig két fél kell. Az egyik, aki meg akarja sérteni, a másik pedig, aki hagyja, hogy megsértsék.

Olyan világban élünk, hogy sokszor nem térhetünk ki a választás elől. Az élet rákényszeríti az embert a választásra.

Ha az ember eladja a lelkét az ördögnek, ne legyen finnyás.

Ha az embernek választania kell a szülőföldje és a férje között, akkor szent kötelessége, hogy a szülőföldjét válassza.

A boldogsághoz nem elegendő a szép lakás, a jó ruha, a kényelmes élet, a boldogsághoz nyugodt lelkiismeret is kell, mert anélkül a szerelem is tartalmatlanná válik.

Ha félünk valakitől, az nem jó. Azt tisztelheti az ember egy ideig, de csak tisztelheti, megszeretni nem tudja.

Minél értelmesebb vagy, annál jobban látod az életet s benne a magad értelmetlenségét.

A jogos indulat mellett nem árt, ha az ember gondolkodik is.