Idézetek a veszteségről
Néha nem látjuk a fától az erdőt, akkor sem, ha az erdő a kertünkben nő.
Két pasi - meg egy kicsi c. film
Van, ami soha nem lesz ugyanolyan, mint Azelőtt. Van, amit nem hozhatsz vissza. Van, ami örökre eltűnt.
A gyász (...) mint egy féreg, mohón beeszi magát a felületes szemlélő számára masszívnak tűnő fába és fájdalmas furatokat hagyva maga után, belülről meggyengíti a szerkezetét. Minden más veszteségben ott rejlik a lehetőség csírája. Az elvesztett javakat vissza lehet szerezni. Ha valamely törekvésnek gátat vetnek, lehet más utat találni. De a holtak sosem térhetnek vissza az életbe. A gyász végérvényesen velünk marad.
Semmi sem tart örökké. Ez tudományos tény. A dolgok megtörténnek, majd véget érnek, és soha nem kapjuk vissza őket.
Előbb-utóbb minden megszűnik létezni. Ez a dolgok rendje. Így működik az idő.
Tovább tart az elvirágzás, mint maga a virág. Így van minden örömmel e világon.
Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerűen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.
Néha az emberek eltűnnek az életünkből, és soha nem térnek vissza, így nem hagyva mást, mint keserű emlékeket. És még ha túl is lépünk ezen, elfeledkezünk róla, a megbánás mindig fájdalmasabb, és újra és újra támad friss erővel.
A világ mindig mulandó volt. Kérdezzék csak meg a dinoszauruszokat!
Van az úgy néha, hogy a termés veszendőbe megy, mert nem figyeltünk rá a maga idejében. De csak akkor szabad veszni hagyni, ha tavasszal mindenképpen nekiállunk új búzát ültetni.
Ha nincsen időd megszeretni, akkor nem fájhat majd a hiánya sem. Hogyan hiányozhat az, ami soha nem is volt a miénk? Hogyan hiányozhat az, amit nem is ismerhetünk?
Ami egyszer elveszett, nem lesz ugyanolyan, még ha megkerülne, akkor sem.
Megfosztod az embert a szabadságától, a családjától, a magánéletétől, a méltóságától, akkor amije marad, az az idő, hogy főzze magát. Aztán végül a főzésből forrás lesz.
A dolgok, amelyek velünk történnek - legyen az egy probléma, amelyet szerettünk volna elkerülni, vagy egy öröm, ami örökké tart -, már az első pillanattól kezdve a múltunk részét képezik. Éppen ezért nem állhatok meg azon gondolkodni vagy sajnálkozni, hogy mit csináltam rosszul, vagy mit kellett volna tennem, mert az - bármennyire is szeretném - már soha nem fog bekövetkezni, és ezekért a sajnálkozásra vesztegetett másodpercekért, percekért és órákért nagy árat kell fizetni.
Minden életkornak megvannak a maga veszteségei (...), még a fiatalságnak is, amikor az ember először a gyermekkorát veszíti el, majd elmúlik a fiatalsága is. És minden első élmény nagyon erős, a veszteségeket is beleértve.
Facebook
Pinterest