Idézetek a veszteségről
Jobb elveszíteni valamit, mint soha nem birtokolni.
Bármilyen értékes tárgy, vagyon vagy boldogság elvesztésének fájdalma enyhül idővel, csak az elszalasztott alkalmakat nem tudjuk feledni, valahányszor eszünkbe jutnak, újra és újra sajogni kezdenek.
Azokat az őrültségeket sajnálja legjobban az ember, amelyeket nem követett el, amikor alkalma lett volna elkövetni.
Aki csatába megy, annak a veszteséggel is el kell számolnia.
Minden veszteség precedens nélkül áll. Sosem tudhatjuk meg, milyen a másik ember fájdalma.
Ha elveszítesz valakit, rádöbbensz, hogy egyszer mindenkit el fogsz veszíteni. (...) És ha erre rájöttél, többé képtelen leszel elfelejteni.
Nem az időnk csekély, hanem sokat elvesztegetünk belőle.
Itt fekszik előttem a múlt, és halott.
A világ dolgai elmúlnak (...). Legyenek bármilyen hevesek, elmúlnak, ahogy a virág is elnyílik és nincs többé.
Azt is megértettem, mi volt az, amit mondani akartam neki az ajtóban, de nem mondtam. Azt akartam mondani, hogy nagyon szeretem őt. De az ember szeméremből folyton halogatja. Csak ilyenkor közli, amikor már késő.
Van, hogy muszáj elveszítenünk valamit, hogy megértsük a jelentőségét.
Az évek csak csalódást hoznak, bánatot: akit megszeretünk, előbb-utóbb elveszítjük, legjobb, ha az embernek nincs senkije, semmije.
Minden nagy elválásban ott az őrület csírája; vigyáznunk kell, hogy meggondoltan keltsük életre és neveljük fel.
Nincs olyan ítélet - sem ötszáz évnyi, sem a halál - semmi, ami elmulasztaná a kínt, és a bosszú sem oldhat meg semmit, csak még nagyobb lesz a fájdalom.
Ahhoz, hogy valaki győzzön, másnak veszíteni kell. Ahhoz, hogy valaki győzzön, kell az is, hogy korábban elveszítsen valamit.
Facebook
Pinterest