Idézetek a veszteségről
Akármi is történt a világgal, fokozatosan jött. Már elfelejtettem, pontosan milyen volt, de halvány (...) emlékeim vannak róla. A parázsló rettegés, ami sosem lángolt fel igazán, csak mikor már nem maradt szinte semmi, amit elégethetett volna. Minden újabb lépés meglepett minket. Aztán egy nap arra ébredtünk, hogy eltűnt minden.
Az ember néha csak akkor ismeri fel, milyen fontos neki valami, ha már visszahozhatatlanul elveszett.
Amikor az ember szíve megszűnik dobogni a mellkasában, mindaz, amit még el akart mondani, de nem tette, minden apró darabka, amit magából akart adni, minden kudarc, amit a szőnyeg alá söpört azzal az ürüggyel, hogy túlságosan elfoglalt az élete... megszűnik vele együtt. Az a félig megtett lépés soha nem fejeződik be, és ez a legszörnyűbb dolog, amit az ember megbánhat.
Néha el kell tudnunk fogadni, hogy elszalasztottuk az esélyt, és hogy már túl késő visszafordulni.
A veszteségeinket magunkkal hordozzuk.
Végtelen szerelem (sorozat) c. film
A veszteség nem feltétlenül jelent szomorúságot.
Nincs férfi, ki végigélhetné életét veszteségek nélkül.
Amink van, az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk.
Bármilyen jellegű is a veszteségünk, akármilyen hézagos az emlékezetünk, az emberben mindig marad valami üresség.
Életem billegő mérlegén volt szerelem és volt veszteség, olyan sok veszteség, amennyiről sose hittem volna, hogy elviselhetem. Ám a szerelemre nem számítottam, és majdnem el is szalasztottam, mert túlságosan rémült és bizonytalan voltam, hogy adjak neki egy esélyt.
Aki nem mond le semmiről, mindent elveszít.
Egy nap (...) belátod, hogy soha többé nem leszel gyerek. Nem éled át még egyszer annak a kornak egyetlen óráját, egyetlen percét sem.
Sok mindent elrontunk akaratunkon kívül. Sietünk, éljük az életünket, nincs időnk megállni és segíteni, ha az túl sok erőt és kitartást kívánna tőlünk. Azt mondogatjuk magunknak: majd... amíg aztán... egyszer rádöbbenünk, hogy nem maradt több helyrehozni való, túl késő.
Minden veszteség ezen a világon a saját erőnk hiányosságából ered. Ha valakit átkozni akarsz, átkozd a saját gyengeséged.
A veszteség iszonyatosan bénító tud lenni, megakadályozza, hogy továbblépjünk, pedig bármilyen nehéz és bármekkora bűntudatot érzünk is, ezt kell tennünk, továbblépni.
Facebook
Pinterest