Idézetek a valóságról
A valóságot, ami körülvette, legtöbbször nem sikerült szeretnie. Az emberek általában durvák, közönségesek és hangosak voltak.
A szenvedésnek egyetlen módja létezik: mikor elhiszünk egy gondolatot, mely harcba száll azzal, ami van. Ha az elme igazán tiszta, akkor az, ami van, megegyezik azzal, amit akarunk. Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau". Azt akarni, hogy a valóság más legyen, mint amilyen, reménytelen.
Sokan azt gondolták, hogy az életem merő valótlanság, én ellenben mindig is tudtam, hogy igaz, mert akárcsak az igazság, csak ritkán volt tiszta, és sohasem volt egyszerű.
Néha úgy gondolom, hogy ezt a bolygót megigézték. Alszunk vagy transzban vagyunk, és valami azt láttatja velünk, amit ő akar, arra emlékszünk és azt gondoljuk, amit ő akar. Vagyis azok vagyunk, amiknek ő akar minket. Vagyis nincs igazi létezésünk. Valaminek a szeszélyétől függünk.
Az embert a képzelete jobban riasztja, mint a valóság.
A valóság fájdalmas és tökéletlen, ilyen a természete, ezért különböztetjük meg az álmoktól.
Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni. Amikor azután elhagyja a saját külön világát a második világért, úgy fog rémleni önnek, mintha a nápolyi tavaszból a lappföldi télbe kerülne, úgy érzi majd, hogy elhagyta a paradicsomot a földért, az eget a pokolért.
Bármennyire megedzett is bennünket a veszedelem, akármennyire elkészültünk is rá, mégis mindig ráébredünk szívünk dobogásáról és testünk remegéséről, hogy milyen hatalmas különbség van az álom és valóság, a terv és a kivitele között.
Lehet, hogy valójában mégis lapos a Föld, csak valami okból titokban tartják.
Senki sem látja a valóságot olyannak, amilyen.
A tréfa nem vágyirodalom, hanem a legigazibb realitás. Nem azt fejezi ki, aminek lennie kellene, hanem azt, ami van.
Ha az ember meglátja az igazságot, ha nem csupán hisz benne, hanem valóban átéli és megtapasztalja, hogy létezik élet a halál után, értéktelenné válik a szemében mindaz, amit addig értékesnek hitt, jelentéktelenné mindaz, amit fontosnak tartott. A tudáshoz, az igazsághoz vezető sötét, elrejtett ösvény fényes, kivilágított sugárúttá változik előtte. Ha a valóság kiderül, vége lesz az általunk ismert világnak.
A valóságtabletta keserű gyógyszer, de megakadályozza a remények elvesztése utáni összeomlást.
Az illúzió különös dolog, hiszen saját érzékszerveink kapuin keresztül érkezik valami információ, ami oly erős valóságérzetet kelt, hogy gyakran minden további nélkül elfogadjuk, és csak nagyon ritkán kérdőjelezzük meg.
A regényes látásmód sokszínűvé árnyalja a világot, olyanná, amilyen az valójában.
Facebook
Pinterest